Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Az 1712,-iki telepítés

29 Mind a magyar udvari kancelláriának, mind az udvari haditanácsnak küldött jelentés tartalma lényegileg azonos. A bevezetésben megemlékezik a gróf azokról az elemi csapásokról, amelyek Felsőmagyarország lakosságát és jószágállományát kipusztították, A lakatlan helységeket katholikus svábokkal óhajtja benépesíteni, hogy a Felépítésből származó egyéni és közhaszon mellett a katholikus vallás gyarapodását is előmozdítsa. Kéri, hogy a meszsze vidékről nagy költséggel hozandó svábokat útjuk alatt a vámoktól, hazánkba való megérkezésük után pedig egy pár éven át a közterhek viselésétől, a katonaság részére való szállásadástól és az újoncozástól mentsék fel. Ezen kiváltságok biztosítására egynéhány példány mentességi levelet óhajt. Az első sváb telepítés menetének hű képét adják egyrészt azok a levelek, amelyeket a pozsonyi országgyűlésen tartózkodó Károlyi Sándor és neje, Barkóczy Krisztina grófnő,

7 váltottak egymással, másrészt azok a levelek, amelyeket Kereskényi Jónás

8 uradalmi tiszt intézett a grófhoz. Ezen levelek nyomán fogjuk az első telepítés lefolyását ismertetni. 1712 június 16-án indult el Kereskényi Jónás uradalmi tiszt a svábokkal Pozsonyból Nagykároly felé. Az első telepesekkel jött papjuk is, akinek papi felhatalmazása („investiturája" = jurisdictiója) Kaplonyra szólott. Károlyi Sándor iskolát szándékozott építeni részükre, ha Nagykárolyban telepednek le.

9 Ezt az első csapat telepest csakhamar mások is követték. Így ugyancsak június 16-án ajánlkozott egy pap 100 gazdával, hogy kész lemenni a Károlyi-birtokokra. Június 25-ig a gróf saját szavai szerint már ezer személynél többet küldött Nagykároly felé, június 24-én pedig további 500-at szándékozott útnak indítani® Ennyi népnek az elszállásolása és élelmezése nem kis gondot okozhatott a Nagykárolyban tartózkodó Barkóczy Krisztinának. Bőven el is látta utasításokkal grófi férje, részint levelei, részint pedig szóbeli üzenetei által. Az érkezendő sváb halászokat és hálókötőket Olcsvára

11 kellett szállítania az elszökött magyar jobbágyok házaiba s a szökevények összes javait az áj telepesek örökölték. Szorgalmasan kellett lisztet csináltatnia Olcsván és Szatmáron, hogy a megérkező sváb „sütők" azt kenyérnek elkészíthessék. Szeszes italról is köteles volt gondoskodni. „A svábok, a hol lesznek. Szivem, bort, sert, tólag csakis az első szatmármegvei sváb telepítésre vonatkozhatik, cz pedig, amint később látni fogjuk, 1712 június derekán történt. A két eredeti felterjesztés eszerint 1712 ápr. 5-ike és í712 június közepe közt íródott. 7 Gróf Barkóczy Györgynek és nejének, Koháry Judit grófnőnek leánya: Károlyi Sándor 1687 június 17-én vette nőül. Házasságukból öt gyermek született: László (1699—1710), Klára (1697—1750). Borbála (?), Mihály (1705—1704), Ferenc (1705—1758). Meghalt 1724 szept. 2. életének 54-ik évében Nagykárolyban. 8 Károlyi Sándor gazdatisztje, 1726-ban a bátorkeszi béruradalom jószágfelügyelője. 9 Gróf Károlyi Sándor levele nejéhez 1712 jún. 16. Pozsonyból (Okm. 3. a.). Ári Gróf Károlyi. Sándor, levele nejéhez 1712. jún...23. Pozsonyból. (Kár. levt. Fasciculus GLY.).. 1

1 Szatmármegyei kis község Mátészalkától északra.