Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)

Az 1712,-iki telepítés

Az 1712-iki telepítés. Szatmár vármegyének, az előbbi fejezetben vázolt szomorú állapotát az 1709-től 1712-ig tartó pestis még csak növelte. Ami kevés jobbágyot a háború és az éhínség még meghagyott a megyében, a pestis tizedelte meg. A parlagon heverő földek megművelésére nem volt elegendő a rendelkezésre álló csekély munkaerő. Ily válságos körülmények között valóban a sors kiválasztott emberének kell tekintenünk azt a férfiút, aki miután a szatmári békekötéssel lehetővé tette nemzetének az oly rég óhajtott nyugalmat, szűkebb hazája, Szatmár vármegye, felvirágoztatásáról sem feledkezett meg. A szatmári békesség szerzője, Károlyi Sándor,' nemcsak jó hadvezérnek és kitűnő politikusnak bizonyult, lianem elsőrendű gyakorlati gazdának is. Az igazi magyar ember szeretetével csüngött gazdaságán, katonai és politikai tevékenysége mellett a gazdálkodás adott hosszú életének legkedvérevalóbb tartalmat. Még a Rákóczi-féle szabadságharc véres eseményei közepette a táborozás alatt sem szűnt meg aggódása otthon hagyott gazdaságának szakszerű vezetéséért. A kuruc generálisnak nejéhez intézett gyöngéd levelei a megvívott ütközetek leírásán és a jövendő csaták tervezetén kívül telve vannak a gazdálkodásra vonatkozó szeretetteljes, okos intelmekkel. Későbbi életében is maga vezette roppant kiterjedésű birtokainak a gazdálkodását. Magának tar6 Károlyi Sándor szül. 1669 júl. 2. Nagykárolyban. Atyja báró Károlyi László, anyja báró Sennyey Erzsébet volt. 1699-ben a felsőmagyarországi főiörvényszók bárója letf. 1705 jún. 7. megverte Rákóczi gyülevész knruc hadát Dolhánál, a zsákmányul ejtett zászlókat Bécsbe vitte és figyelmeztette a kormányt a mozgalom komoly jellegére. A bécsi. kormány azonban az egész Rákóczi mozgalmat a magyar urak ellen irányuló parasztfelkelésnek minősítve, kigúnyolta a királyim Károlyit, sőt mint gyanús egyént, szemmel is tartotta Kassán. Ennyi méltánytalanság láttára egész szívvel-lélekkel Rákóczihoz csatlakozott, ennek bizalmas embere és ünnepelt hadvezére lett. Mint a kuruc hadak fővezére kötötte meg 1711 ápr. 30. gróf Pálffy János császári hadvezérrel a szatmári békét, amelynek becsületes megtartását és végrehajtását élete főfeladatának tekintette. Mint a király meghitt bizalmasát egymásután érték a kitüntetések: 1712 ápr. 5. grófi címet kapott, ugyanezen évben altábornagy lett, az 1715. országgyűlésen királyi biztos, 1723 szept. 12. belső titkos tanácsos, 1723 okt. 4. lovassági tábornok, 1724 jan. 5. a helytartótanács tagja, ugyanez évben a kir. tartományi biztosság főigazgatója. 1734 tavaszán egy állandó magyar lovasezredet (a mai 6-dk huszárezredet) szerelt fel saját költségén és egyetlen fiát, Ferencet, ezen ezred élén a rajnai hadjáratba küldte. 1741-ben a tiszántúli részek főhadiparancsnoka, 1741 szept. 24. pedig tábornagy lett. Meghalt 1743 szeptember 8-án Erdődön. — 1687 június 17-én vette nőül Barkóczy Krisztina grófnőt. Régi kuruc voltát későbbi életében sem tagadta meg: Klára leányát a kuruc Haller Gábor grófhoz adta nőül (1711 dec.), Ferenc fia