Vonház István: A szatmármegyei német telepítés (Pécs, 1931)
Nagykároly benépesítése
112 A városban magában már csak kevésszámú mesterember maradhatott. Károlyi Sándor az 1726 május 16-án érkezett 58 sváb mesterember közül 19-et Nagykárolyban akart elhelyezni. 32 2 Hogy azonban csakugyan megtörtént-e ez az áttelepítés, nem tudjuk. Nincs ugyanis semmi adatunk ezen mesteremberek nagykárolyi tartózkodásáról. Különben is legfeljebb kilencen telepedhettek le közülük a városban, a többiek ugyanis mindjárt 1726-tól fogva más sváb községekben szerepelnek. További adataink 1754-től fogva 32 3 vannak nagykárolyi sváb lakosokról. Ebben az évben négy sváb egyénről tudunk, mind a négy új telepes lehetett. A következő 1735. év folyamán szereplő 11 sváb férfi és nő közül Mezőfényről költözött be 2, Erdődről 1, valamelyik sváb községből 2, külföldről való új telepes volt 6. 324 A sváb lakosok száma, a keresztelések gyér voltából következtetve, igen kevés lehetett. 1756-ban 8 adófizető sváb mesterember lakott a városban, akik között régi nagykárolyi volt 5, Mezőfényről és Nagymajtényból jött át egy-egy mesterember, külföldről érkezett 3 új telepes. 32 5 Az 1736-tól 1745-ig terjedő időben 43 olyan sváb lakosról van tudomásunk, akiknek a családneve azelőtt még nem fordult elő Nagykárolyban. Ezek közül 16 a szomszédos 9váb községekből költözött be (még pedig Csanálosról 4, Erdődről 3, Nagymajtényból 2, Mezőfényről 1, valamelyik sváb községből 6), 27 pedig külföldről telepedett (mégpedig 1736-ban 4. 1757-ben 5, 173S-ban 3, 1740-ben 4, 1741-ben 5, 1742-ben 3, 1743-ban 3). 32 6 Károlyi Ferenc 32 7 atyjának halála után, 1743 őszén, nagyon szívén viselte Nagykárolynak sváb telepesekkel való benépesíté32 2 Y. ö. az 1726 júl. 12-i magyar és latin nyelvű tervezetet a mesteremberek elhelyezéséről (Okm. 46.). 32 3 1 734-től szólnak ugyanis a nagykárolyi plébánia anyakönyvei. Az első keresztelési anyakönyv 1734 szeptember 12.-ről kelt. 32 4 V. ö. az 1734. és az 1735,-i nagykárolyi keresztelési anyakönyveket. 32 5 V. ö. a nagykárolyi adófizető mesteremberek összeírását 1736-ból (Okm. 123.). Hosszú idő után ez az első nagykárolyi sváb összeírás. 32 6 V. ö. az 1736-tól 1743-ig szóló nagykárolyi keresztelési anyakönyveket. 32 7 Károlyi Ferenc, gróf Károlyi Sándor és Barkóczy Krisztina grófnő fia. 1705 június 20.-án született Olcsván. Már 1722-ben szatmármegyei főispán volt. Katonai és polgári pályáján egyik kitüntetése a másikat érte. 1734-ben ezredessé nevezték ki. 1738-ban ezredtulajdonossá, 1739-ben vezérőrnaggyá, 1741-ben altábornaggyá, az 1744,-i porosz háborúban a tiszántúli területek helytartójává. 1745-ben valóságos belső titkos tanácsos lett, ugyancsak 1745-ben a 7 személyes tábla bírájává nevezték ki, 1748-ban lovassági tábornok, végre 1758-ban királyi főasztalnok lett. 1755-ben könyvnyomdát állított fel Nagykárolyban és 2576 forintért megvásárolta a lőcsei nyomda szerszámait. Meghalt 1758 augusztus 14.-én Nagykárolyban. 1726 augusztus 25-én vette nőül Csáky Krisztina grófnőt, a Rákóczival kibujdosott kuruc tábornok leányát. Mint gazda, ő szerezte meg a családnak az ecsedi uradalmat, még pedig az ú. n. Aspremonti részt 1746 december 24-én (Aspremont Károlytól és nővérétől 80.000 rajnai forintért), a kincstári részt 1748 április 6-án (V. ö. Éble Gábor és Pettkó Béla idézett művének I. kötetét, XVII. old.).
