Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Walter Géza dr.: Harctéri naplómból

állás meglepetésszerű elfoglalására, — ép oly nyugodtan ment ki, mintha csak egy kis éjjeli sétáról lett volna szó. Szerénységében a túlzásig ment. Ha feladatát — sokszor nehéz, veszedelmes feladatot — fényesen megoldotta: jelentésében mindent elkövetett, hogy a vállalkozás jelentéktelen, említésre sem méltó voltát feltüntesse. Jelentéseiben mindig az ellenség volt gyáva, ügyetlen, magát önként megadó és sohasem ő és emberei voltak a bátrak, vakmerőek és elszántak;. Sokáig nem is tünt fel Szeiler Róbert magasabb parancsnokai előtt, végül is a figyelmet mi hivtuk fel rá Bartóffy Miklós százados, zászlóaljparancsnok előtt. Igy jutott két kitüntetéshez, amelynek még a szalagját sem viselte soha. Egykedvű, szelíd nyugalommal dolgozott tovább, öt isonzói offenzívát végigharcolt egészen augusztus hó 6-ig, amikor a végzetes alagútba akadt ő is a Bartóffy zászlóaljjal. Él-e, hal-e, senki sem tudja. A Bartóffy zászlóalj akkor eltűnt tisztjei közül egyedül ő nem adott életjelt magáról. Lehet, hogy életbenmaradását ép oly jelentéktelen dolognak tartja, mint elkövetett vitézi tetteit, — melyekről nem tarttota érdemesnek megemlékezni. És meg is felejtkezne Szeiler Róbertről mindenki, hiszen amig közöttünk volt, akkor is csak a legszűkebb körben ismerték és szerették, — e szerény sorok legyenek hivatottak arra, hogy a tisztelendő hadnagy ur emlékét megmentsék a névtelen hősök mostoha sorsától, mert akárhogy is tiltakozna ez ellen Robi bajtárs, — legalább ennyit, igazán megérdemel! * Orosz karctér, 1917. február. Hát itt van kérem mindenféle vad. Apróbb is, meg nagyobb fajta is. A szenvedélyes vadászok csak ide jöjjenek. Sehol a világon nincsenek ilyen kedvező feltételek. Fegyver tar~487