Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Walter Géza dr.: Harctéri naplómból

tásáért nem fizetünk. A puska állandóan a vállunkon lóg. Patront ingyen kapunk, de csak golyósat. Területet nem kell bérelni, mindenki ott vadászgat, ahol neki tetszik. A tilalmi időt hirből sem ismerjük, bár nagyon vágyódunk már rá. A vadbőség pedig egyenesen mesébe való. Naponta rendezünk körvadászatot patkányokra. Nem egyszer öt-hatszáz is kerül teritékre. A fiatalabb és kezdő vadászok nagy előszeretettel űzik az egerészetet. Általánosan elterjedt a tetű vadászása. Rengeteg sok van belőle. Csapatosan kerülnek a hajtók kezeügyébe. Ujabban a 25—30 fokos hidegnek beálltával duvadak is mutatkoznak. A hadosztály urai jóvoltából a minap vaddisznó volt vacsorára, amit Lukasich tábornok ur lőtt. Böröcz főhadnagy ur négy nyulat és két fogolyt jelentett be tegnap a helyzetjelentésben. Sajátkezüleg lőtte őket a rajvonal előtt. Hasonló eredményes működésre buzdittatott. Dr. Endre Dénes vadmacskát lőtt. Mindig olyan excentrikus természetű ember volt. Neki pont •yadmacskát kell lőni, aminek a húsát nem lehet betudni a menázsiba. A legénység inkább az apróbb madarak vadászását üzi, — százával lövik a varjakat, de akad köztük sármány, fácán és fenyő rigó is. Veszedelmes azonban a farkasvadászat. De itt a vadászás forditva értendő, ugyanis a farkasok vadásznak az emberre;. (Szerencse, hogy itt mindenki puskával jár, még pedig öt golyóra töltött fegyverrel, és igy csak el vagyunk néhai való jó Toldi Miklós példája nélkül is. A fedezékek legrejtettebb zugában pedig, ahová még a «Lidi», a nehéz gránát sem tud beférkőzni, — szerencsevadászat folyik. Ferbli, ramsli, kaláber és a jó, öreg huszonegyes. Mig a felsőbb régiókban, az ezredparancsnok fő és székhelyén, talán azért, mert a papunk is ott van, tarokkoznak. Pagát! Ultimo! Volát! vezényszavak hangzanak és az ajtó előtt didergő őrszem eltűnődhetik a különös szavak értelmén. Leghálásabb a fogoly vadászat. Minden behozott fogolyért ~488