Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Walter Géza dr.: Harctéri naplómból

Nem látszott szegényen semmi sérülés, ugylátszik a lecsapott huszonnyolcas gránát légnyomása ölte meg. Ott feküdt sápadtan megnyúlva, arcán az előre megérzés szelid mosolyával, tisztán, csinosan, ahogy akarta. Halála után kitüntetésre terjesztették fel és megkapta a? nagy ezüst vitézségi érmet. Ahogy akarta. * Olasz harctér, 1916. szeptember. Reverendában találta Szeiler Róbert tartalékos hadnagyurat a háború kitörése. Egy szeminárium felszentelés alatt álló növendéke volt a csendes, szelidlelkü, gömbölyű arcú Robi, amikor a szemináriumi falak közé is behatolt az uj március rajongó lelkesedése és sietett a reverendát a karddal felcserélni. Kitűnő katona lett Robiból, aki a szent falak mögül magával hozott rendületlen hitét és bizalmát, mint katona sem vesztette el. Rendületlenül hitt és bizott ügyünk sikerében és boldog volt, hogy annak kivivásában egy kis szerény része neki is lesz. Katonáinak különösen bámulatos nyugalmával imponált,. Nem jöhetett pergőtüz, vagy támadás olyan, mely felséges nyugalmából egy pillanatra is kizökkentette volna. Amikor a legkipróbáltab'o idegzetüek is halálsápadtan állták a többórás pirgőtüzet, amikor csak percek kérdésének látszott, hogy vége lesz mindennek, nem birunk, nem lehet ellentállni a borzalmas áradatnak és a legrégibb, legbátrabb harcosok szeméből is kibuggyant a reménytelenség, a kétségbeesés könnye, — Szeiler Róbert akkor is ép oly nyugodtan, szelid mosollyal állott a helyén, arcszine egy árnyalattal sem lett haloványabb, mint amilyen nyugodtnak, mindig mosolygónak ismertük. Mikor járőrparancsnokként kiküldték egy előretolt olasz ~486