Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

a Tisza, mint az óriástverő János vi

tézt, haza, haza, a kenderesi kúria boldog csöndjébe... Mennek a románok Március i i -én Sasi Szabó László dr. a románok kivonulásáról emlékezik meg s a szégyenteljes vesszőfutás tanúságain okulva hirdeti a megértés szükségességét, mikor igy ir: «Egy szót se! Nem a multakon keseregni, de a jövőért dolgozni! Nem tetemre hivni, de egy közös célban összefogózni! Nem átkozódni, hanem erős és komoly nekibuzdulással a távozónak sarkában maradni!» A március i i-i számban jelenik meg Nagy Ákos vezérőrnagy rendelete, melyben a nemzeti hadsereg fogadtatására hivja fel a város lakosságát. Kállay Miklós köszönti a bevonuló nemzeti hadsereget A nemzeti hadsereg sirástól elcsukló hangú férfiak örömkiáltásai között vonul be Nyíregyházára március 14-én, vasárnap délelőtt. A Nyírvidék március 14-iki számában dr. Kálllay Miklós a következő szavakkal köszönti a nemzeti hadsereg fiait: «Várjuk az uj honfoglalókat, azokat, akik mig mi reszkettünk, meghunyászkodtunk, vagy csüggedt kétségbeeséssel morzsoltuk napjainkat, — uj honfoglalásra indultak: hazát szerezni, azt egy másik ezer évre megalapozni, ott, ahol a régi elveszett! Mert úgy volt, hogy minden elveszett! Megmásithatatlanul és borzalmas gyorsasággal. Pedig ezer éven által vesztettünk már csatát, szenvedtünk idegen dulást, marcangoltuk egymást mi magunk máskor is, de mindig volt valami vigasztaló, valami reménysugár. Mert ami élet bennünk vesztett csaták után maradt, öngyilkos kézzel magunk oltottuk ki, hogy ne maradjon semmi, 410