Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

ami magyar! Még az a fájó vigasztalásunk se volt, hogy a sirt

r hol nemzet sülyed el, népek veszik körül, s az ember millióinak szemében gyászkönny ül. — A sir megnyílott, belezuhant a nemzet szabadsága, fegyvere, vagyona, régi becsülete, mindene, mindene, ami volt — de gyászkönnyek nem hullanak a sir fölött: Orgiákat ült ott a dögmadár, a hullafosztogató hiéna, a féreg, mely a rothadót keresi, oda gyűlt minden aljas bosszú, ki nem elégített ambíció, harácsolásra vágyó söpredék és együtt vijjogott az osztozó győztesek igazságot nem ösmerő seregével. A sir bezárult, ugy látszott örökre... De csak látszott. Mert — áldott legyen az ezer névtelen emlékezete — feltámadást hirdető harsonák hangjára megnyílt az óriás sir, megmozdult a nagy temető és kilépett a sirból, századok ábrándja, uj jövő kezdete: a magyar hadsereg, elől fehér lován Horthy, a fővezér. Nekünk már beteljesedett az ige, mi hiszünk, mi láttuk a feltámadást. Köszöntünk hát sastollas vitézek. Vártunk mint testvér a testvért, mint felszabaditót és várnak már minket is! Mert nyakas faj vagyunk. Kemény kéz kell nekünk, amelynek vas ökle ott legyen, ha újra megtántorodnánk, ha még egyszer eszünkbe jutna elhagyni a mi szentháromságunk, az igaz Magyarország, igaz kereszténység, igaz becsület útját. S most, hogy itt vagytok, örüljetek magyar katonák Ti is mivelünk. Lássátok meg a szemek ragyogását, adjátok vissza kezünk szorítását, — a kalács, amivel kínálunk, a pohár, mit rátok köszöntünk, váljék minden cseppjében barátsággá, legyen megértés, legyen Ígéret és szent fogadás, hogy mind, mind ez egyet szolgál, Téged, magyar Magyarország! így várunk titeket!» A megszállás után következő első március 15. emlékét Melkó István vezércikke, Ruttkay Gyula beszéde és dr. sasi Szabó László költeménye méltatják. ~411