Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

.regényét irta, amely regénnyel minden fiatalembert szokás meggyötörni Magyarországon ? Lányi, az orosi jegyző olyan volt, mint a megelevenedett peleskei nótárius, mintha nem is Orosról jött volna, hanem egyenesen a Hársfából, a műkedvelői előadások szinpadáról. Tarajos sarkantyúja végigpengett a nagykállói utcán. Feszes, magyar ruhás alakja végigpöndörödött a városon, hogy mindenki utánafordult a borpiros képű, hetyke kis embernek. Nevezetes volt ráncos csizmája, amelyet csak egy bizonyos csizmadia tudott kedvére varrni. A Lányi csizmadiája, — mondták az embierek és maga Lányi ennél nevezetesebb dolgot nem is követett el. Mégis mindenki megnézte. Jó terület ez a Nyírség. Sohasem kétséges benne a termés, akármilyen silány egyébként az esztendő! Néha még október vége felé is látni itt sárga lepkét és ugyancsak őszi idejük felé kedvesednek meg az idevaló emberek. Mintha bizonyos életkorban mind szeretetreméltókká válnának itt a magyarok. Itt volt például az agarászegylet első elnöke, Gencsy Berti, aki nyolcvan esztendős korában is legelői nyargalt az agarászversenyeken. ő volt az utolsó igazi pátrónusa az agárnak Szabolcsban. Haláláig hirdette, hogy minden magyar kötelessége i—2 agarat nevelni, nagyobb birtokosnak pedig hazafias kötelessége az agártenyésztés. És őszi agarászatok idején a kállósemjéni Kállay kúriában százszámra kötözték a krizanténum csokrokat, mert az volt a szokás, hogy az agarászok elnöke minden meghívott asszonynak, leánynak krizanténum-csokorral kedveskedjen. Vannak azóta is agarászatok, agarászbálok, de mit lehet azt hasonlítani azokhoz, mikor a 82 esztendős Gencsy Károly nyitotta meg a táncot a világszép báji Patay Andrásnéval! Hát persze, hősünk nem akart semmi egyéb lenni e világon, mint agarász. Milyen kár, hogy szándékában megakadályoz28