Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)
Krudy Gyula: Egy élettörténet
ták a könyvek, amelyeket mind sűrűbben kezdett lapozgatni. * A könyvek szorgalmas forgatásával aztán ujabb ideálok, is benyitogattak a tanulószobába, ahol mind hosszabb ideig kezdett égni a lámpás. Napközben pedig az ifjú észreveszegette, hogy az eddigi furcsa embereken kivül vannak még furcsább emberek is Nyíregyházán, akik nem a külsejükkel, vagy a különcködéseikkel irják be a nevüket a város történelmébe, hanem egyéb értékes cselekedeteikkel is. Itt volt például a lobogó hajzatu, Biharmegyéből ideszármazott Jósa András, aki olyan hires orvos volt, hogy talán az egész világon ismerték. A közhiedelem szerint Palesztinából is jártak hozzá betegek, akiket máshol meggyógyítani nem tudtak. (Innen eredt aztán az Istóczyaknak az a gonosz pletykája, hogy Jósa András azért nem mondott a tiszaeszlári pörben kedvezőtlen orvosi véleményt a vádlottakra nézve, mert féltette — a palesztinai pácienseit.) De Nyíregyházán darab ideig látható volt egy barna bőrű indiai herceg, aki mindig csuklott, amig Jósa Andráshoz nem igazították a betegsége ellen. Azt a nevezetes körülményt, hogy milyen európai hirü tudós volt Jósa András, már eleget méltányolták különb tollak, mint az enyém. — No, lám nem mindig közepes a termés a Nyírben, nemcsak a szabolcsi krumpli és a piricsei árvalányhaj termése van biztosítva, hanem a jeles embereké is, — gondolta magában Hősünk, amint fiatal korában elnézegette a talyigán lóhalálban és télen-nyáron nyitott kiskabátban vágtató férfiút,akit többnyire csak akkor hivtak a beteghez, mikor már más orvosok nem tudtak segíteni. Az öreg Kállay András, aki keresztapja volt e történet hősének, egyszer a következő megjegyzést tette Jósa Andrásra r. 29