Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Téger Béla: A Nyírvidék ötven esztendeje

Kállay András Anemzetiségi törvény és Nyíregyháza c. cikkében fejti ki álláspontját a magyarosítás kérdésében. — Paulik János vezércikket ír az izgalmat keltő problémáról. Nyíregyháza egyesületei 1901-ben. Nyíregyháza egyesületi életének jól áttekinthető és kritikai megvilágítású képét adja 1901-ben az Előre c. cikk, amelyből a következőket olvassuk: »Nyíregyháza halad. Százötven éve. hogy az első telepesek megjelentek ezen a hepehépás, mocsaras tájon és ma 320000 léleknél többen vallják, hogy Nyíregyháza polgárai. Negyed századja, hogy megyeszékhely. Mindössze huszonöt éve, hogy a kő megkötötte a városháza előtt a szűz sarat és ma aszfalton sétálhatunk kilométer hosszan és az utcák keréknyelő sara helyett kövezet van az erdőtől a debreceni-úti vámig. A Szanyitra mocsarából díszes városrész lett. Ahol hajdanta az ungok ümmögtek, ma a magyar szó temploma, a szinház áll. Telefon és villamvilágitás van, az üzenet vivő János, meg a petroleum füstölők helyett. Egészen amerikaias ez a gyors fejlődés. Mikor igy megfestjük a képet, és a lokálpatriotizmus nemes örömével azt konstatáljuk, hogy haladunk, találkozunk egy miskolczi vagy debreczeni, vagy akár ungvári ismerősünkkel, beszélünk vele tiz percig és szivünkben kialszik az öröm mécse. Azt, amiben a szomszédos nagyobb városok régen dúskálnak, azt mi még óhajtani is alig merjük. A társadalmi élet nem nyújt nálunk annyi szórakozást és örömet, mint másutt. A haladás külső jelei közt még kirívóbb és siralmasabb a nagy hiány. Ez a tlagy csendesség különösen felötlő az idegenből hozzánk költözött uri családoknak, akik 280