Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

léria megannyi tünemények, akik a szemükkel a leggyorsabban vágtató utazókocsit is meg tudták állítani, ha kihajoltak ablakukon), kihirdette,hogy vége van annak az időnek, amikor a nádas házak égése egyszerű látványossága legyen csak a csőcseléknek és a semmittevőknek, — a nádas házak tüzét ezentúl el fogják oltani, — megalakul az önkéntes tűzoltóság. Hát ennél vidámabb dolgot sem találtak ki régen Nyíregyházán! Katonai szabású egyenruhába öltözködött legény és öregember és kackiás piros sapkát nyomott a fejébe. Hej, milyen hódítóan lehetett ezt a sapkát félrecsapni! Megint volt miért bolondulni a lányoknak, menyecskéknek. Igaz, hogy a tüzek továbbra is égtek, mert az önkéntes tűzoltó darab ideig azt hitte, hogy csak azért van Nyiregyházán, hogy vasárnaponkint parádézzon, majálison táncoljon. Csak nem bolondult meg, hogy elpiszkitsa a ruháját a tüz kormával, füstjével ! Hősünknek azonban meg kell adni, hogy nagyon szerette huzni-tolni a vizipuskát, szerette nadrágját, kabátját megégetni a tűznél és a vödröket cipelni. A szigorú atyai beavatkozás okozta, hogy Hősünk nem maradt meg az önkéntes tűzoltói pályán, — bizonyára sokkal jobban jár vala. Manapság tán már csővezető is lehetne. Ne higyjék, hölgyeim és uraim, hogy tüz hiányában most már végleg unatkozni kezdtünk Nyiregyházán!! Mire valók lettek volna a képviselőválasztások, amikor a harciasabb menyecskék is kokárdát tűztek fel és zászlókkal járták be a várost Vidliczkay mellett. — Jámbor, öreges ur volt ez a férfiú, még a légynek sem tudott volna véteni, mégis minden ötödik esztendőben felkavarta a város nyugalmát; olyan háborúságokat idézett elő, hogy néha még a házastársak is összeverekedtek miatta, különösen akkor, ha az asszony beavatkozni akart férje politikai meggyőződésébe. IC