Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

így például a mi családunkban is beköltözött a politikai viszálykodás. Nagyapám dühös függetlenségi érzelmű volt, mig apám inkább hajlott Apponyi szelid politikája felé. így történt aztán, hogy néha évekig nem beszéltek egymással. Érdemes még néhány szót vesztegetni az öreg Vidliczkayra, akiről ugy se beszél már manapság senki. Ez a szelid, kertészkedő férfiú leginkább csak az almafái között érezte jól magát, amely hires almafák tán még manapság is megvannak amott az alvégen, az olaj ütőn tul, — mégis a legvéresebb izgalmakat tudta előidézni. Egyetlen egyszer nyitotta ki a száját a képviselőházban, amikor is ama «éjféli» beszédét elmondta, mégis miniszterek törtek állandóan a mandátumára. Fellépett ellene Lónyay Menyhért, megpróbálkozott ebben a luteránus városban a katholikus Vidliczkay József letörésével a protestáns Fabinyi Teofil, — egyik sem birt el vele. Vidliczkay mindig győztesen került ki a küzdelmekből, igaz, hogy a csizmadiák sok sátorfát összetörtek az érdekében. Vidiiczkay csendesen kertészkedett tovább, mintha mi sem történt volna. Manapság már elképzelhetetlenek az ilyen flegmatikus emberek. Hősünk, — bár még jó messzire esett attól a kortól, amikor Magyarországon a polgár házasságképes és választó lehet, dühös Vidliczkay-párti volt, mert ezen az oldalon kínálkozott némi alkalom az ablakok beverésére. (Nincs annál szebb zene, ha az ember az utcáról hallgatja). Sajnos, a kertészi pályán se maradhatott meg sokáig hősünk ama emiitett nagyhatalmasság közbelépése miatt. De hagyjuk a politikát. Rákóczi Ferenc óta sóhajtva szokás arról beszélni Magyarországon. Nézzük, miféle nevezetes férfiakkal ismerkedik meg hősünk, akik majd a klasszikus korban ifjú módjára példaképei legyenek a reávárakozó életben. 26