Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

— hogyan is élt volna meg itt a bokáig érő Érfolyókörnyékén ? — de az ifjú át tudott kelni az öles mélységek felett. Hogyan ? Az ő titka volt. — Nyár vége felé az orosi szőlők nyilasaiban úgy kezdtek csengeni a szilvák, a körték, az. almák, hogy elmenni nem lehetett az országúton sóhajtás nélkül. Csak azok a lusta napszámosok hiszik, hogy az árkokat elég mélyre ásták, a sövényeket megfelelő magasságura emelték, amely napszámosok szeretnek minél hamarább elkészülni munkájukkal, hogy leheveredni mehessenek. — És a sóstói erdőségben maga a természet sem produkálhatott olyan áthatolhatatlan sűrűséget, amelyet az uj nyíregyházi lakos fenekestül fel ne kutatott volna, pedig még nem tudta, hogy miért talál az ilyen sűrűségekben páratlan női harisnyakötőket, elszakadt kötényeket, elveszített hajfésüket. De mint koránérett emberhez illik, ezt is megtudta, mielőtt ötödik évét betöltötte volna. Cigányfiú volt a legjobb barátja, aki elvezette mindenféle kerítés-hasadékokhoz, ahonnan valamit látni lehetett; padlásokra, amelyeknek szelelő-lyukán meglehetett állapítani, hogy mi történik az udvaron; valamint szénaboglyák tetejére, amely szénaboglyák alatt oly gyanútlanul tudtak üldögélni férfiak és nők, — ugyan ki hihetné, hogy fenn a kazal tetején, ahová csak a vércse szokott szálladozni, egy koraérett fiúcska reszket a kíváncsiságtól, a felnőttek dolgai iránt ? Azt is hamar megtanulta, hogyan teheti magát híressé az ember Nyíregyházán ? Kilenc bábut kell ütni a vasúti vendéglő kuglizóban és az ember nevét nyomban felírják valamely deszkafalra, amely e célból minden kuglizóban található. Megtanulta, hogyan ismerkednek meg nők és férfiak a helybeli szokások szerint. Mindenféle kis földbeásott padok voltak akkoriban Nyiregyházán minden ház előtt, ahol csak akácfa állott. 20