Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Krudy Gyula: Egy élettörténet

Az akácfa ennek a városnak a védnöke,— nem is tudom, miért tették meg patrónusuknak a nyírfákat a város címerében ? Az akácfa nyaranta édesded árnyékát leheli azokra a padocskákra a házak előtt, ahol mindaddig szokás üldögélni alkonyattól kezdve, amig van miről beszélgetni, — sőt még tovább is... Hazaballagott már a veres Sáry Pál, újságjait ittott beadogatta a levélhordó, talyiga akkor sem gurul végig az utcán, ha valaki valahol haldoklásában orvost vár, legfeljebb olyankor hallani a vidám kerékpörgést, ha az alvégi korcsmából a felvégi korcsmába kívánkozik valamely boros •úriember. És a nyári est csendes szálladozásában még mindenkit helyén talál a házak előtt lévő kis padokon, mintha csak at akácillat miatt nem mernének aludni az emberek. Az öregek esztendőszámra Vidliczkayról vagy Puczér Jóskáról beszélgetnek ... Az asszonyok a kakasok megkappanozásán törik a fejüket, valamint olyan gyógyszerek kitalálásán, amely gyógyszerektől örökké lehet élni. De ki törődnék ifjú várakozó korában Vidliczkayval vagy a herbateával, mikor kendősen, titkosan, rejtelmesen kuncognak valahol leányok egy padon, hogy az ember csaknem belemelegszik a kíváncsiságba ? Hogy tud incselkedni ez az esti leánynevetés mint valami kendő, amellyel a meleg napon az alvó arcát legyezgetik! Hogy tud bújócskát játszani az esti leányhang, hogy az ember nem tudja hirtelen, hogy az orgonafák mögött bujkál-e valaki vagy átmászik kerítéseken a sötétségben, hogy egy fülledt, forró kézfogásban, egy arc összeérintésben legyen vége a bujócskának! Az legyen aztán a nagyemlékezetü ember, aki másnap el tudná mondani, hogy miről is beszélgettek a lányok a nyíregyházi utcákon nyáron, estefelé, az akácfák alatt! Én nem merek arra vállalkozni, hogy csak megközelítő képét is adjam az ily esti beszélgetésnek, ame21