Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Bökényi Dániel: A triánoni határon innen és túl

Tizennégy esztendő annyi tanulságot rakott lábaink elé, hogy azokból könnyű móddal meg lehet rajzolni az emberi tévedések skáláját. Az egyén élete a születés és elmúlás közé eső ösvényen igazodik — ha ő maga is komolyan azt akarja — életörömre. Hiszen az embert az Ur nem szenvedésre, hanem megelégedett életre szólította. Ami kicsiben az egyénre áll, ugyanaz törvény a nemzetek életére is. Hogy Európa, nyugalma feláldozásával, nemzetek életét isodrotta bajba, bűnbe, rabságba — csak a vak nem látja. A régi pogány Róma vad ösztöneit a krisztusi hitvallás törölte el. Szeretet szállott le a földre. A görög hitregékben élt isteneket, kiket emberi alakkal, családfával ruháztak fel: homályba jutott. A hadakozó istenek és istennők, fő-másodrendü földi, tengeri, alvilági isteneikkel együtt beszorultak a mitológiába. Ellenben a keresztyén vallás tanításaiból megismert Isten a világegyetem Ura örök és változhatatlan. Eme lelkifejlődés után szinte pokoli már az elgondolás is: hogyan szakadhatott Európa népére a legborzalmasabb háború ? Mintha a mitologiai Istenek szállottak volna le az Olimpról és jvették volna ki az uralkodók kezéből a kormányzást, azért, hogy a mai világot megsemmisítsék és Erő szövetkezve Kaóssal: új világnak vesse meg az alapját. A görög hitregék szerint az Olimpról intézték az istenek a világ sorsát. Háborút, békét, szerencsét, szerencsétlenséget onnan adtak a világnak. A világháborút nem az Olimpról, hanem a Narodne Obrana nevü ördögszigetről zúdították Európa népeire. Diomedes megsebesítette volt Marsot, a hadak istenét s ez mire visszatért az Olimpusra, úgy ordított fájdalmában, mint tízezer ember. A világháborút előidéző gonosz szellemet is megsebesítette Diomedes s úgy ordított fájdalmában, mint tízmillió ember. 162