Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fehér Gábor: A Náci születésnapja

megpillantani. Azután jött egy ötkilós kockacukros skatulya, tetésen megrakva — dióval. Lehetett vagy nyolc hónapja, hogy kopáncsolták őket; förtelmes volt azokra még csak rá is nézni. Ehhez támaszkodott egy titokzatos zacskó, körülbelül egy félkiló porcukorral. Nem sok értelme volt ennek a cukornak itt, de Náci becsületesen kitette a közszemlére, mivelhogy a pakkban találta ezt is. Volt aztán még egy fél kenyér és egy nagy demizson bor, amit a tisztelők ez ünnepélyes alkalomra vettek. Mind az egész pedig koszorú gyanánt körül volt rakva a krumplis meg ótásos pogácsák tömegével, amelyeket nagy, megdermedt kásásbélesek és karingók tarkítottak emitt-amott. A beltagok lassanként beszállingóztak. Kiss Samu érkezett utolsónak, amit igazán nem lehet tőle rossznéven venni. Szegény Samu nem rendelkezett az idejével, mivel mellékesen újságírással is foglalkozott a debreceni »Független«-nél. Bizony itt hatvan koronáért meg kellett dolgoznia alaposan. Befogták mindenfélére, alkalomadtán felhasználták még külpolitikusnak is. Egy ilyen boldogtalan alkalommal írta — Óva intjük Angliát, nehogy . . kezdetű cikkét, amellyel azután folytonosan macerálták, bár csak szőrmentében, mert a fiú nehéz, Hörcsögtermészetű volt. Most se elegyedett szóba senkivel; egy félig kész riportot húzott ki a zsebéből, amelynek ez volt a címe : Mungójárás Debrecenben és nekilátott, hogy azt befejezze. Nemsokára érkeztek a kültagok is : Virsli, a mnemotechnikus, akinek a fejébe hihetetlen sok vers volt beleszuszakolva ; Salétrom, aki egyaránt volt sületlen szóviccek és zseniális diákcsínyek kieszelője. Utánuk érkezett Bárdos Benő, filozófus hajlamú ifjú, akinek minden eszméje és hasonlata szülőföldjéről, Kenderesről indúlt ki. Ennek szinte a sarkába lépett a bikaJiangú basszista, Leelössy István, vagy ha úgy tetszik, Pinkász, a kántusprézes; impozáns és kiszámíthatatlan ember. 136