Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Fehér Gábor: A Náci születésnapja

Kíméletlen és eksztravágású a végletekig, akinek minden szava •és tette az eredetiség őserejével hatott. Leel őssy és Kiss Samu nem igen állhatták egymást ; a politika miatt. Samu izzó ellenzéki volt, Leel őssy viszont valósággal rajongott Tiszáért és gazembereknek tartotta az ellenzékieket. Azért hát Pinkász a Samutól legtávolabb eső helyre ült le. Kihúzta a zsebéből a hangvillát, amelyet mint kántusprézes mindig magánál hordott és azt beállította az előtte lévő pohárba. Senki sem volt meglepve; tudták, hogy mindig úgy szokott inni. Mikor ezekkel elkészült, kettőt ütött az asztalra, ami azt jelentette, hogy : Szilencium ! — megtöltötte a poharát és megkezdte a régi, szomorú diáknótát : Indúl nagy útjára az árva diák, Feszítik agyát karakán ideák. — Hic bibitur — dörmögte a prézes, amikor befejezték. ,Ittak, azután mindenki a rucacombcsontra nézett. — Te, Nácikám ... izé .. . nem gondolod, hogy ez a szegény kacsa végül is elunja ott magát ? — kérdezte Salétrom gyilkosan imitált zavarral. — Nem, kérlekalássan, — felelt a hebri. — Várni kell, amig a többi is beérkezik. Egyelőre parancsoljatok talán abból a — dióból. Mély csend támadt az erkölcstelen ajánlatra. A kis törékeny, finom lelkű Nyikos Barna, aki neve ellenére egyetlen szőke kálvinista volt az egész kollégiumban, el akarta oszlatni a kínos helyzetet és szerényen belenyúlt a diósdobozbaj. adtak neki hozzá egy súlyzót. Szegény fiú megadással ette a borzalmas ételt, miközben minden dióért külön meg kellett sulylzóznia. Közben megérkeztek a többiek is; végre balkézbe került a rucacsont, mely keserű csalódást hozott, mert szíjas, rágós volt. Hanem azért nekidőlt mindenki teljes buzgalommal. Las137