Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

' Minden kedden és pénteken délután gyakorlat volt a Károlyi palota udvarán, amelyről csak a beteggé esett vitézek maradtak el, mert a száraz torok akkor is sok 'mindenre csábította az embert. Egy vén szomorúfűz körül egy nagy vályúban itatták a legénységet egy órai gyakorlat után engedélyezett szünet alatt egy negyedóráig és a másik óra után ad libitum. i Takarmányról pedig az első körvályuban sóskifli alakjában bőven volt gondoskodva. Szalmatűzről tehát szó sem lehetett, mert a sóskifli nem szalma. A dobosunk igen beteges volt és így csak nagy ritkán jelent meg a gyakorlaton; miután pedig én már akkor is rendkivül zenekedvelő voltam és a dobos mesterséget csakhamar eltanultam, a századnak tulajdonképen én voltam a büszke dobosa. 1 Azért zárt udvaron való szereplés azonban nem elégítette ki ambiciómat. Magasabbra törtem. Meg akartam mutatni utcagyerek társaimnak, hogy mennyivel magasabban állok felettük. A Dorottya utca szögletén, a Magyar Király fogadóval szemben, (akkor még hotel vagy szálloda Magyarországon nem létezett), egy nagy üres telek sarkán egy rozoga földszintes épület éktelenkedett, az u. n. harmincad hivatal, amelyben akkor a fővárta tanyázott. Előtte egész hosszában egy lábnyi széles tölgyfa palló vonult, hogy a silbak a sárba ne fúljon. Ezen a pallón fegyveresen sétálni volt akkor vágyaim netovábbja és sikerült is mindég kimódolnom, hogy akkor, midőn a mi századunkból kellett oda vártára kivonulni, én soha ki nem maradtam. Silbaki méltóságom megkövetelte, hogy a palló magasságáról áhítattal és kaján irigységgel reám bámuló utcagyerek társaimat a sárgaföldig lenézzem. 122