Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

nem derogált volna előbb jurátusságra aspirálni, hogy később az igazságügyi miniszterség ugorkafájára kapaszkodhasson, amely későbbi és újabb tapasztalatok szerint különben is szappannal van bekenve, melyről igen könnyen vissza lehet csúszni. De meg a jurátusság 46—47-ben nem is a legjobb hirben állott. A pesti utcagyerekek, kiknek díszes soraiban én is állottam és a suszter-pubok, ha valakit kitüntetni akartak »Tu betiár, tu jurát« epithetonokkal illették. Igy muzsikáltuk őket végig a pesti utcákon. Politikus sem lehettem már, mert a babérleveleket, melyből kcszorút fonhattak volna számomra, véletlenül nem nadrág zsebembe dugtam, hanem olyan helyre, hol azt a nádpálca porrá zúzta és már csak bepácolásomra volt alkalmas. Az én gyermekkoromban még nem ölték az embereket tudományosan halomra. A katonáskodás még nem volt szaktudomány. Azelőtt csak kontárok űzték ezt a mesterséget, mint Hamilkár, Hannibál, Scipió, Julius Caesar, Nagy Sándor, Atilla, Napoleon és számtalan más tömeggyilkos, akiknek áldásos működése nélkül talán már el sem férnénk ezen a kis földgömbön. Az én gyermekkoromban még általános volt azon nézet, hogy ha valaki semmire sem alkalmas, jó lesz katonának vagy gazdának. Belátván, hogy elegánsabb vérben, mint trágyában gázolni: nem gazdának, hanem katonának szántam magamat, amire a szabadságharc kitörése kedvező alkalmul kínálkozott; és miután akkor is helyesnek tartottam alólról kezdeni, 14 éves koromban, 48-ban beállottam — mint quasi kadét Pesten gróf Károlyi György századjába nemzetőrnek. A századnak még két gyermek ifjú volt tagja: herceg Odescalchi Arthur és gróf Károlyi Gyula, nálam azonban egy évvel idősebbek. 121