Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

Miután egyszer már legfőbb bírói széket töltöttem be és hasonló magas szereplésikör többé nem kínálkozott, alárendelt bírói állás elfoglalására nem áhítoztam, hanem nagyságom tudata a politika porondjára terelt, aminek előzményei és utózmányai vannak. Az előzményekhez tartozik az, hogy azon időben a latin nyelvet alig tanították ugyan, de mindenki megtanult diákúl. A német és francia nyelvek tanítása eszébe sem jutott senkinek. A magyar nyelvet tanítani felesleges volt, mert hiszen mindenki csakis magyarúl beszélt és érzett is. Ezen korlátolt látkörű tanítási rendszer nevelte Kossuth Lajost, Deák Ferencet, Széchenyit, Kazinczyt, Kölcseyt, Petőfit, Aranyt, Vörösmartit, s a többit, akik közül a mai világban néhány még csak közigazgatási gyakornokságra sem volna képesítve. Érettségi vizsga nélkül érett eszű ember mai napon nem létezvén. Ne ócsároljuk a régieket, akik önmaguktól lettek nagygyá

r míg most a hivatásosok között tucat emberek is lépnek előtérbe. Negyvenhétben Pozsonyban én a rhetoricát jártam, reggel nyolctól tízig, délután kettőtől négyig. A keddi délután és az egész péntek kérődzésre volt szánva, valamint természetesen a vasárnap is. Plogy a rethoricában magasra emelkedhessem, soha sem mulasztottam el, hogy tíz órától egy óráig, amikor atyámnál már a gyomornak beharangoztak, az országgyűlés karzatján, Kossuth, Deák, Szentkirályi, a heves Beöthy és a későbben megpuhult kemény Bónis Sámuel szónoklatait a leghálásabb figyelemmel végig ne hallgattam volna, amiről megboldogult édesatyám persze semmit sem tudott. Azon időben nagy hivatást éreztem magamban a politikai pályára és csupán a pár hónap előtt Debrecenben elhunyt Reviczky Emil barátomnak róvom fel bűnűl, hogy nem ülhetek most a miniszteri padok mögött — esetleg valamelyik 118