Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)
Jósa András dr.: Emlékeimből
piros bársonyszékben (az ördög nem alszik) mint folyton bólingató gypsz pagódli. Elmondom a reám nézve végzetes tragédiának történetét. Apámnak három jurátusa volt : Reviczky, Rozsos és Bölönyi, — előkelő családok ivadékai. Reviczky, a három között, legjobban aknázta ki fiatalságát. Nem tombolt, előkelő volt mind halálig, de bizony többször tért haza éjfél után, mint éjfél előtt és gyakran kedvét lelte abban, hogy fejemet térde közé szorította és ilyenkor szabadon maradt testrészemet magyarosan szólván, élénken érdekelte. Nem szeretvén adósa maradni senkinek, egy alkalommal országgyűlési tanulmányaim után gyomrom harangozására egy óra tájban haza érve, s Emilt bekókusz-szappanozott fővel találva elérkezettnek láttam a bosszúállás pillanatát. A könyveket összeszorító szijjat leoldva, ádázul behurkoltam egyik bokáját, és táncra hívtam a tág jurátusi szobának nagy asztala körül. Szerencsétlenségére szemeit kinyitván, a szappanmarás éktelen dühre tüzelte. Megöléssel fenyegetett, de rémületemben csak akkor hagytam fel a táncoltatással, mikor az általam elmondott eskü formula szerint a másik két jurátus megfogadta, hogy elpáholják Emilt abban az esetben, ha csínyemért engemet bántani merészel. A vége mégis csak az lett, hogy mosdás után kegyetlenül elpáholt. Mondják meg kérem, hogy helyzetemben mit tettek volna ? Mit ? Amit én tettem. Ujabb bosszú. Másnap, mielőtt iskolába mentem volna a jurátusszoba középkori, mesterséges zárral ellátott kulcsát lehúzva, meg nem található helyre rejtettem. 119