Vertse K. Andor (szerk.): Az 50 éves Nyírvidék albuma (Nyíregyháza, Jóba, 1928)

Jósa András dr.: Emlékeimből

lyeztetése miatt csak nagy áron voltak rávehetők, hogy a túlpartra szállítsanak bennünket. A két öreg elől ült, szemben Pozsonnyal, én a hátuk mögött egy külön lócán. S bízván úszóképességemben, de tulaj donképen nem is bízván semmiben, csak könnyelműségemben, folyton himbáztam a csolnakot és nagyokat kacagtam az öregek rettegésén, akik poffal, agyonveréssel fenyegettek és a leghízelgőbb kifejezésekkel illettek, de megmozdúlni nem mertek, ami aztán engemet mindinkább bátrabbá tett. Midőn a túlsó partra átvergődtünk, örültek ép bőrüknek, és megfeledkeztek arról, hogy a tiszta szivből igért pofonokkal engem megjutalmazzanak. Másnap a personalis, — Szerencsy — több septemvir és Eir. táblai birák lakásunkra jöttek és a personalis, az országgyűlésnek és a legfőbb bírói fórumnak elnöke hozzám fordúlt, mondván : — Andris ! Apád és Dőry között tíz üveg pezsgőben fogadás történt, hogy kettőjük közül ki volt tegnap a vitézebb, vagy annak ellenkezője. Én Dőryt marasztaltam el, de mege/ngedtem, hogy hozzád apelláljanak, aki részes voltál az átkelésben. Szavát vettem apádnak és Dőrynek, hogy bármiként hangozzék is ítéleted, abba kötelesek belenyugodni; és ha valamelyik bosszút merne állani, köteles leszel azt nekem bejelenteni, aminek 20 butella pezsgő lesz a büntetése. Salamon ítélete így hangzott : «Mindketten rémülten szidtak, de még fejüket se merték hátra fordítani, tehát mindketten féltek. — Apám azonban jobban szidván engem, őt marasztalom el« Ennek az lett a vége, hogy a tíz üveg pezsgőből nekem is jutott annyi, hogy ekkor rúgtam be először és \utoljára életemben. Nem is iszom azóta bort tisztán, hanem csak savanyú vízzel. 117