Pogány Erzsébet: A Szamos, Kraszna és Ecsedi-láp vízterülete (Budapest, Pax, 1927)
A vízterület általános leírása
4 az Ecsedi-láp keletkezett. Ma már lecsapolt terület, de rosszul van lecsapolva. Egy övcsatorna fut végig rajta, összeszedi a vizeket s a Nagy- illetve a Kraszna-csatorna viszi a Tiszába. Hatalmas árvízgátakkal védett terület, főleg a torkolatmentén. Az Ecsedi-láp Európa egyik legrégibb mocsárvidéke, rajta régen élénk pákászélet folyt; ma már csak a híre van meg. A lecsapolás után a terület szárazra került, de elmulasztották a lecsapolt területet egyúttal öntözésre is berendezni. Ezért a pleisztocénkoii tőzeg a felszínre került. A folyóhordalék vékony réteggel vonta be, úgy hogy a kitűnő termőtalajban dúsan termett az elvetett mag. De csak 1—2 évig, m rt szikesedni kezdett a föld s a termés évről-évre silányabb míg 1893-ban nyáron a tőzeg kigyulladt s kiégett az egész Ecsedi-láp. Az így keletkezett hamú megtrágyázta a földet s 1—2 évig megint óriásivá nőtt a termés (pl. kender). Aztán hanyatlani kezd a föld hozamképessége, s ma már csak rossz legelő, ami fokozatosan silányul míg a területet öntözésre be nein rendezik. Ma azonban, miután Csengertől kezdve a terület oláh kézen van, ez teljesen lehetetlen. Ennek a vázolt területnek, a Szamos, a Kraszna és Ecsedi-láp vízvidékének területét, folyóinak hosszúságát és a vízválasztó közepes magasságát mértem meg, mert a magyar tudományos földrajzi irodalomban sokféle, egymástól többé kevésbbé eltérő adatot találunk még az olyan kérdéseknél is amelyeket rövid időközökben, kevés munkával javítani lehet. Annál el élőbbe , bizonytalanabbak az adatok az olyan kérdésekben, amelyek hosszadalmas és nehézkes mérés miatt nehezen ellenőrizhetők, amilyenek éppen a folyók vízvidéke, hossza, sebessége, stb. Változnak az adatok azért is, mert sokszor — úgyszólván előttünk — máról holnapra változhatnak a körülmények a vízszabályozás, ármentesítés, lecsapolás, mederátvágés által, a zsilip és gátépítéssel. így, ha feltételezzük is, hogy a régebbi tökéletlenebb műszerekkel — a lehető legpontosabb eredményt mutatták ki a szakirodalomban, mégis természetesnek kell találnunk azt, hogy az adatok között eltérés van s főleg hogy nagy az eltérés a régi s a tökéletesebb műszerekkel mért mai adatok között. Jgy pl. a Vízrajzi osztály a Szamos vízvidékét 1903-ban 18796 87 km 2-ben, 1912-ben, tehát alig 9 év múlva — a vízszabályozási munkálatok ellenére — 18*800 km 2-ben állapította meg. Vagy pl. a Vízügyi Közlemények 1903. évi 141—142. lapján olvashatjuk, hogy a Meleg-Szamos 68*8 km hosszú, a Hideg-Szamos 50*5 km hosszú, de a kettő egyesüléséből származó Kis-Szamos kezdő hosszúságát csak 68'8 km-nek veszi, teljesen mellőzve — a későbbiekben is — a HidegSzamos 50*5 km-es hosszát, ami pedig egy ilyen, aránylag rövid útnál lényeges eltérést jelent.
