Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

33 Ilyen rendelettől szokás volt akkor megijedni, hiszen a jó nyíregyháziak azt sem tudták, hogy mit parancsol a német. Egy vándorló óráslegény megfejtette a rendelet szövegét, zabot parancsol a német. Hej, lett erre nagy fejvakargatás a nyíregyházi kupaktanácsban. Ki tudná megmagyarázni a németnek, hogy Nyíregyházán nem termett zab, ami volt, azt megették a helybeli lovak. (Csak negyvenezer holdon gazdálkodott a város.) — Haza kell hozni a nótáriust, az majd beszél okosan a némettel — vágta ki egy okos ember. Végre is deputáció alakult a város előkelő polgáraiból, akik felkeresték Riszdorferné asszonyságot, hogy menjen férjéért Bécsbe. Riszdorferné, titkon maga is sírdogált, hajlott a szép szóra : — Egy feltétel alatt érte megyek. Ha a város nyomban megszünteti az összes régi pereket, hogy ne legyen többé szegény uramnak kötelességévé téve az utazás. A deputáció mindent megígért, két megbízható polgár Riszdorferné társaságában útra kelt Bécs városába egy tarisznya bankóval, hazahozták a város főjegyzőjét, meg is magyarázta Riszdorfer uram a németnek, hogy nem termett zab, de többé nem utazott el Nyíregyházáról. Kése öregségéig közszeretetben élő főjegyzője volt Nyíregyházának. Borjukötéi, lókötöfék, betyárok és egyéb régi dolgok. Királytelken, Nyíregyháza szomszédságában, hires ménese volt a Dessewffy grófoknak. A ménes éjszakánként hol szaporodott, hol megfogyott, amint az már a mult időkben a szabadban éjszakázó ménesek szokása volt. A görögkathólikus esperes Nyíregyházáról néha átkocsizott a Dessewffy grófokhoz, hol egy borjukötelet, hol meg egy lókötőféket vitt a zsebében. — Tessék róla irást adni. Mert Kovács Jóska nem tud addig meghalni, pedig már halódik harmadnapja. Szohof : Nyíregyháza az örökvállság századik évében. 3