Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 1. Krúdy Gyula: Nyiri emlék

34 Az a kötél pedig" nem volt egyéb, mint az uradalomból ellopott jószágnak a kötele. A bűnös lelkiismeret ugy könnyített magán, hogy legalább a kötelet visszaküldte a meglopott gazdának. Lovat nehéz volt lopni a nyíregyháziaktól, mert itt a legtöbb gazda lónevelő, lószerető, lótartó ember volt, aki félszemmel aludt éjszaka, mikor betyárok kalandoztak a tanyák között. A hires csendbiztosnak, K.-nak, az volt az utolsó kívánsága, hogy ne pandúr ruhában temessék el, hanem abban a kémény mögött zsákban rejtegetett ruhában, amelyben néha éjszaka járt. Az pedig egy cifra betyár öltözet volt. Dehát ezen a vidéken divatban volt azért a lókötés, mint szerte Magyarországon. Közel van a felső Tisza, annak medrében nem hágy nyomot az elhajtott lő lába. Dél felé meg a Hortobágy. Csakhogy szemes volt a tirpák. Ő maga ugyan erkölcseire nézve nem ismeri még a barázdaeltulajdonitást sem, de ha meglopták, addig nem nyugodott, amig lovát, barmát vissza nem lopta. Milyen gazdagok azok a tanyák ott Nyíregyháza körül ! Eldorádói bőség mindenből. Még a román megszállás sem tudta tönkretenni ezt a kifogyhatatlan vagyont! — Román megszállás, az is volt a világon ? — kérdezik néhány év múlva a gazdag nyíregyháziak. Az igaz, hogy a honfoglaláskori ősmagyar sírokba cséplőgépeket, meg ekéket temettek, amikor a románok erre jártak. A nyíregyházi határban inkább a baromlopás volt divat, mint a lókötés. Két hires, dúsgazdag mészáros testvér lakott Nyíregyházán, N. Sámuel és N. Tóbiás, akik arról voltak híresek, hogy csak sötét éjszaka vesznek marhát, azt is passzus nélkül. Reggelre már a bőre sem volt meg a levágott marhának. Ez a két mészáros testvér volt orgazdája a jeles betyárnak, Geszten Jóskának, akinek nagy" hire volt egész Szabolcsvármegyében. Amig Geszten Jóskát egyszer elcsípték a pandúrok és a hus ára Nyíregyházán rohamosan emelkedni kezdett. Ekkor eszméltek rá a nyíregyháziak, hogy milyen olcsó