Szohor Pál: Nyíregyháza az örökváltság 100. évében (Nyíregyháza, Jóba, 1924)

I. RÉSZ. A régi Nyíregyháza. - 5. Kiss Lajos: Nyíregyháza régi temploma

1541307-ben adományozta az ecsedi Báthoryak ősének, kiknek 300 éven át volt birtokukban egész 1621-ig. Fejér »Codex diplomaticusában« irja, hogy Nyíregyházának virágzó plébániája van 1420-ban, hol Báthory István fiának, Jánosnak erődítményekkel ellátott urilaka volt. 1429-ben törnek be Magyarországba a husziták s mig ők a Felvidéket nyugtalanították, addig a törökök az alvidéket háborgatták gyakori betöréseikkel. 1436-ban már elterjedtek a huszita tanok az országban, Nyíregyházán azonban nem sok követője lehetett. Erre nézve Lukács Ödón idézi Buday Ferenc lexikonából, hogy Báthory Istvánt és cselédeit éppen azért akarták Csehországban több magyarral együtt meggyilkolni, mert a prágai husziták által az utcán hordozott sacramentumok iránt semmi tiszteletet sem mutattak. Ez a kevés történeti adalék is elégséges arra, hogy a múltról eloszlassa azt a homályt, amelyet mondákkal vont be a szabadon alakitó nép naiv képzelete. Az egyik monda ugy szól, hogy ebben az időtájban egy üldözött vallásfelekezet titkon nyírfaerdőben végezte volna istentiszteletét. A másik monda szerint a város helyén hajdan egy kunyhóban pásztorok és juhászok laktak, de ezek elszaporodván : a gróf Károlyi-család részükre nyírfák közt a kunyó helyett házat építtetett s innét venné eredetét és elnevezését. Igy olvasható ez a Vasárnapi Újság 1857. évf. 432. lapján. Az első monda hogy mennyi alappal bir, kitetszik abból a történetileg bebizonyított tényből, hogy a cseh husziták csak portyázni jártak a Felvidékre, vallásukat nem is akarták itt terjeszteni, ellenben raboltak és pusztítottak; tehát nemcsak Nyíregyházán, de még Szabolcsvármegyében se' jártak. A másik monda nyilvánvalóan az 1753-ban Károlyi Ferenc által betelepített uj lakosok (tirpákok) nádtemplomát s a vallásuk gyakorlatában való sok háborgatást és megpróbáltatást akarná példázni. A török világban Nyíregyházát nem érte veszedelem, jóllehet a pusztitó sereg idáig eljutott, amennyiben a szomszédos Pazonyt 1556, Sima községet 1594-ben semmisítették meg, romboltak le, sőt mint Leffler Sámuel irja, menedékhelyévé vált a szomszéd megyékből kibujdosó szerencsétleneknek is*.