Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

kerekeket ; hátha elgörbült a tengely. Ugy látszik minél több időt akart szerezni azoknak, akik a kiserdőben kettesben oly jól töltötték a délutánt. Mire elkészültek a kovácsok a sok kerékkenéssel, már késő délután lett. A kovácsok el is mentek Orosra nagy bankókat szorongatva markukban. Az utazd társaság pedig Nyíregyháza felé menetelt. Nyíregyházán a társzekereket a huszár Kótaj felé terelte, ő pedig a batárt a kiadott par rancs szerint vezette a nyíregyházi nagyerdő felé. Úgyis hamar átmennek az erdőn s a buji »törik-szakad« csárdánál találkoznak a társzekerekkel s a váltott lovakkal. Az utasok már elérték az erdőt, mely abban az időben évszázados tölgy és nyírfákból állt, bozótja oly sürü volt, mint egy őserdőé. Aki nem ismerte a járást, eltévedt benne. Közbe besötétedett s a sok pocsolya és feneketlen sár az erdő főútján késleltette a gyors hajtást. Az erdő keleti oldalán elterülő négy árok az ő évszázados liceum bokraival — melyek már fáknak is beillettek — olyan félelmetes hozzáférhetetlen búvó helyet biztosított a csavargó betyárnak, hogy ezt látva még a bátor szivü emberben is rossz érzést keltett. Az úttól keletfelé elterülő szántón itt-ott fcllobogott a szelíd pásztor tüz, — amelynek fénye bevilágitá a két ablakos erdész-lakot amely még ma is fenn áll a ma Ószőllőnek nevezett terület északi részén. Most fejeződött be a tenger] törés s ;kint hántanak a szabadban. Az idősebbek azon tanakodnak, hogy jó lenne, ha a jövő évben krumplit ültetnének!