Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM EGYIPTOMI SZOBRAI

4 szobrot átadta, mélytiizü szemében egy titokzatos láng lobbant fel... A szobrot megköszönve, azt óvatosan egy régi egyiptomi istenek alakjaival díszített sarkofágban helyeztem el. A szoborral egyelőre nem foglalkozhattam, mert vendégeim a kertemet óhajtották megidézni s igy Velük kellett mennem. Györgyikével kevés időm maradt foglalkozni, mint házigazdának... A társaság nőtagjai feketébe voltak öltözve, mert gyászoltak s e gyászos miliőből' még inkább előtűnt időnként a Györgyike mélytüzü szemeiből titokzatosan fellobbanó kjng valahányszor a szoborra tereltem a beszélgetést. Gondolkoztam felette, de nem jöttem rá, mi lehet az oka ennek, bár közben kis időre, hacsak tehettem, be mentem megnézni a múmiát Vendégeim éjfélig voltak nálam s midőn eltávoztak, — bár fáradt voltam — a kíváncsiság nem hagyott nyugtot s be mentem muzeumomba s a múmiát órákig merően elnéztem s tűnődtem felette. E szobor a nyolcezeréves egyiptomi művészet titkaiba vezet be bennünket. Másnap este Györgyike a Sóstóról kocsin jövet egy percre felkeresett; éppen a múmiával foglalkoztam gondolatban. Csak annyit kérdezett tőlem : mi van a szoborral. És én erre azt válaszoltam : Oziris egyiptom főistene egész éjjel regélt nekem a régi dicsőségről. Most már nyugodtan távozom. S erre oly gyorsan távozott, mint jött s alig volt érkezésem, hogy a kocsiba segítsem, hol várt reá Mimi főhadnagyné férjével. Hogy mi mindent beszélhetett Györgyikének a múmia s hogy mi mindént tudott