Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

Pej paripám hej de nagyon megfázott, Takard be hát kis angyalom, Futott érted, fáradt érted eleget. Azután meg fo ró csókkal, öleléssel Gyógyítsd meg a szivemet. s tovább folytatja : Kitint a pusztán nincsen bokor Nem szedhettem neked babám virágot, Pedig hidd el, ha tehetném Neked adnám ezt az egész* világot, Ez a világ nem az enyém, így hát babám nem adhatok egyebet; Néked adom sze elmemet szerelmedért S ezt a fájó szivemet. Ezalatt eljár az idő. Eljött az ebéd ideje is. A grófnő a lovaggal a kis erdőben bizalmas kettesben ebédel. A vidám női nevetést a kis erdőből egész a bafárig elhozza a szellő ... ott ugylátszik jól mulatnak, örülnek, nem busulnak, hogy a batárral megesettt a baj.. . Végre lassan, nagy idő multával meg|érkeznek a kovácsok Orosról. Alig teszik le az üllőt s a kalapácsot, a vén huszár . már is oly pokoli kalapácsolásba kezd, hogv oda át a kis erdőben azt hiszik, hogy lagalább is egy uj batárt készítenek. A fiatal huszár meg ámul és bámul, hogy őneki sohasem mondta az apja, hogy fiatal korában kovács volt. Nem is volt ő soha kovács, de egy huszárból minden kitelik. Hiába mondja a szakértő kovács - - aki még ilyen finom müvü utazó kocsit sohasem látott - - hogy csak az a hiba, nogv az egyik kerék nincsen megkenve, mégis a vén huszár leszedette az összes