Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM TRÓJAI AGYAG EDÉNYEI

vagy fekete színűvé valt. E kornak kedvelt formaja a kengyeles kancsó, amelyen a nyak alatt festett szem és orr a régiséget hizonyitja s a trójai vázákra emlékezteti. A mykaenei ornamentika sajátságossága a növény és a tenger állatvilág motivumjainak kihasználása s alkalmazása a váza festéshez A virágok, levelek, szárak, borostyánok mellett majd a moszatokat, kagylókat, majd a korollokat, csillagállatokat, majd a polypokat és halakat festi meg. A mykaenei művészetnek véget vetett Kr. e 1100 körül az észak felől jövő néphullámzás a dórvándorlás. A mykaenei művészetet a görög művészettel a Dypilon-stil művészete köti össze. Ennek uralma tartott Kr. u 1100, Kr. e. 776-ig a görög i őszámlálás kezdetéig. A mykaenei emlékek rétege felett találjuk. Tojásdad alakúak, fénylő fekete vagy sötétbarna szinnel, egyedül firnissel festették a díszítéseket a korongon készült Dypilon-vázákra s mellettök már vaseszközöket, fegyvereket találunk. Nevöket az athéni dypilon kettős kapujától nyerték. E kaputól északkeletre elterülő temetőben akadtak reijok E vázák 1 m. —180 cm. magasak. Elhelyezésük a sirba a következőkép történt: „A sirüreg első részét, mely a halottat vagy ..hamvedret tartalmazta, deszkával zárták el és ezt egy földréteggel elfedték, de csak annyira, hogy a sirüreg felső harmada üres maradt s ebbe sz űrbe helyezték a nagy halotti vázát, mely nagyságánál fogva a föld szine fölé hiemelkedvén, már messziről látható síremlékként állott utt. A Dypilon-vázáknak fenekök nincs s igy a halotti 'áldozat befogadására voltak alkal masak, a belé öntött italáldozat befolyhatott a halottra vagy a hamvederre* Legjellemzőbb diszitésök: a vonalos diszités, a horgos kereszt (szvasztika)