Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

Hiába valónak bizonyult minden további kapacitálás, a tirpák kovács nem megy. Erre a hetyke huszár félretolta csákóját, megvakarva üstökét felfolyamodott a magasságos égig... kacskaringós huszár imádsággal ; de a kovács mester addig verte tovább a tüzes szikrázó vasat, hogy azt már a huszár lova sem birta tovább eltűrni s gazdájával elindult Orosra. Orosra érve kiadja a parancsot : az egész kovácsmühelyt pakoljátok fel iziben szekérre fejvesztés terhe alatt. Nem esik jól ilyet hallani a mesternek, meg a segédnek, mert hiszen mesterember abban az időben csak nemes lehetett. Össze is néznek és a csizma szárába keresik a bicskát azért orosiak ; de meglátván a huszSr válláról lelógó nagv öblii bronz trombon puskát, amely szörnyen imponált nekik s amilyent ők még nem láttak s mondják is maguk között : ez talán a golyószóró ágyú« s csendesen megadják magukat sorsuknak. Ha lassan is megy, de szekérre pakolják az üllőt, a fújtatót, a satut, a kis, meg a nagy kalapácsot, meg a sok hidegvágót, ráfhuzót és ráfvasat, meg a sok kocsikenőcsöt. Ki tudja mire lesz szükség. A fiatal huszár pedig ezalatt a kocsmába téved s leöblíti mérgét egy-két pohár borral s visszafelé menet már <) is nótázni kezd és szép mezzoszoprán hangján dalolja oly érzéssel, hogy még a kovács segéd is dudorászni kezd hozzá : Esik eső kinn a pasztán Cifra szűröm he] de nagyon megázott, A szélvésszel versenyt futó