Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A NYÍREGYHÁZI„BUJTOSI" BRONZKORSZAKI URNA TEMETŐ ÉS A „BUJTOSI" BRONZKORSZAKI CSONTVÁZAS SIROK

2 méternyi távolságra találtam nagy mennyiségű hamuval és önszeégetett apró, emberi csontokkal telt 11—2 méter átmérőjű, 2 méternél mélyebb, négyszögalaku gödröt, másutt hamut nagy mennyiségben nem találtam. Meg kell emlékeznem még azon 50 darabnál több, 2 cm-től U cm. közötti átmérővel biró lapos, vékony, kerekalaku, szólén durván lesimított, bronzkori agyagedény fenekéből készült tárgyakról, amelyeket ugy látszik a régészek idáig figyelemre sem méltatták, kezdetleges mi voltok miatt, de amelyeket én urna fészkekben találtam és „Kacsázóknak" neveztem et. Véleményem szerint ezzel hajigálta a bujtosi tó vizét a bronzkori vidám gyermeksareg s abban találta örömét, ha a víztükrét laposan érintő cserépdarab „Kacsázó" a vízről ivekben felpattanva fodrozta a tó vizét, ugy amint azt a vízből felszálló vadkacsa szokta fodrozni. A sirmezőn kiásott állati 'osontok közül, amelyek egész halmazokban kerültek elő: említésre méltók: egy teljesen ép szarvaskőpónya, két nagy széles, lapos, ismeretlen állati koponya, melynek teteje feltörve találtatott ac agyvelőhöz való hozzáférhetés végett. Azonkívül találtatott sok szarvasmarha koponya és csont. Vadkecske és vadjuh szarva, vadkan agyar ós több kutyafej találtatott, ez utóbbinak koponya tsontja nem volt feltörve. E kiásott állatoknak üontjait őrzi gyűjteményem. Nyulcsont nem találtatott. Sir John Lubbock hírneves angol régész említi, hogy a bronzkori ember a felsorolt állatokat meg is ette, sőt a róka busát is, csak a nyul hust nem ette meg, mert annak Montjait nem találjuk meg a „Dánkonyha hal-