Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A NYÍREGYHÁZI„BUJTOSI" BRONZKORSZAKI URNA TEMETŐ ÉS A „BUJTOSI" BRONZKORSZAKI CSONTVÁZAS SIROK

Elárulja az a kis női kéz lenyomat, hogy a körmök egyformán lekopottak, az ujjak hegyét el nem érik s ez mind az agyagművesség gyakorlása közben az agyag gyúrása, a csillámpalla összezúzott porával való keverése s az agyag edények mintázása folytán keletkezett. Áz a kis női kéz már a bronzkorban gyapjúból szőtt ruhákat vart az ő kezdetleges bronztőjével esetleg csonttüjével; de attói nem kopott volna le igy s ily nagy mórtékben a körme s akkor még nem manicuröztek. Mivel e kézlenyomatot a kiásott „égető kemence" mellett találtam, azt kell következtetnem, hogy az edények kiszárítását és kiógetését is nők végezték a bronzkorban. Az égető kemence egy méter átmérőjű, kerek alapú, kup idomú, fonadókos, 1 méter magas s oldalain l—2 ujjnyi vastag agyagréteggel bevont volt Az égető kemencében találtatott 14 drb- kiégetett hibátlan ételcsésze és 7 drb. fél „Öntőminta" Ez ÖDtőminták közül egy homokkőből, egy zsirköböl, steatit ból, (ritkaság) a többi keményített kiégetett agyagból készült. Ez öntő minták Szabolcsvármegyében unicumok; mert- még nem találtattak sehol. Az öntőminták negativjai voltak egy bronztokos vésőnek, egy bonzkalapácsnak (ritkaság) bronzpityke gomboknak, bronzfürésznek és ékszereknek. Találtatott ugyanott egy steatitből készült több lyukfurattal ellátott ismeretlen rendeltetésű eszköz, mely lebet, bogy hálósuly volt. Előkerült sok és többféle alakú „Tüzkutya", egy helyről 8 drb. Az égető kemence mellett kellett lenni az őntőmühelynek is; mert az égető kemencétől