Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

A NYÍREGYHÁZI„BUJTOSI" BRONZKORSZAKI URNA TEMETŐ ÉS A „BUJTOSI" BRONZKORSZAKI CSONTVÁZAS SIROK

mert a földmunkás nam ismerve annak becsét összetörte a hamvas urnákat s a díszített agyagedényeket keresve bennök a kincset s ha bronzot talált benne ; beolvasztotta a rézöntővel. A sirmezőt — az Urna temetőt —határolja délről a "Bujtos" saz Igrice felé vezető főcsatorna; nyugatról a városi korcsolyapálya s a pazonyi ut; északról a Morgó temető, a leendő közte* mető s a pazonyi uti vám között elterülő tanya ; keletről a pazonyi és orosi utat összekötőút. Ez azonban csak az általam felásott terület határvonala, mert az építkezéseknél és a sirásatásoknál talált tárgyak igazolják, hogy a bronzkori Urna temető oly nagy terjedelmű volt, hogy rajta fekszik az egész Morgó temető, a leendő köztemető, az emiitett tanya, sőt a pazonyi utat az orosi'úttal összekötő ut keleti oldalán elterülő terület is. Az Urna temető az 1849. év nyarán lecsapolt bujtosi tó felszíne felett 5 méter, sőt helyenkint 6 méter magasan feküdt. Földje két méter mélységig fekete agyagos homok, ettől négy méterig sárga agyagos homok s azontúl agyagos föld. A bujtosi tó halban és vízi szárnyasokban bővelkedő vize s állattenyésztésre alkalma» határa vonzotta a bronzkori embert a letelepedésre s az agyag ipar üzésre is alkalmasnak találta e helyet. Pedig hogy mily vad vidék lehetett a bujtosi tó környéke, fogalmat alkothatunk róla, ha még 1850-ben is igy ir róla a bujtosi telekkönyvben Sexty József mérnök, aki a tó lecsapolása után a parcellázását végezte,