Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

Magam vagyok az erdőbe egyedül Nékem már csak í

l sárga rigó fütyül ö nékem a kántorom és a papom Ő vigasztal, ha van valami baiom. Egyszerre egy éíes fütty hangzott végig, az erdőn. Erre a hangra a haramiák felugráltak a bográcsot, a boros csutorát a már készen álló verembe elrejtették s fegyvereiket felkapkodva különféle irányban elszéledtek az erdőben. Ugylátszik, hogy a kiállított őr észre vette a batár közeledését. Az utasok már gyertyát is gyújtottak* azt is csak inkább azért, hogy a férfiak megvizsgálják fegyvereiket, hogy jól van-e a lőpor serpenyője felporozva. E közben látván a grófnő, hogy lovagja mily gyönyörű török müvü ezüst és arany tausiás Vén us csillaggal és félholddal, égetett arany diszitéssel és^a törökök szent kövével - rna'ahjttftl díszített kovás pisztolyokat vizsgálgat, ö is a batár egyik titkos rejtekét felpattanatva, abból egy pár filigrán müvü fém fogantyuju kerek öbíü trombon, kovás, női pisztolyt vesz elő s büszkén mutatja a lovagnak, kinyújtva azokat a kocsi ablakán, hogy azokban ő is gyönyörködjék s mondá : én sem szoktam ezek nélkül utazni. Már az erdő közepén tul voltak, midőn a batár előtt lovagló vén huszárt egy hangos »Hocci Balog' pézödet !« kiáltással egy szűrös alak feltartóztatja — lova kantárát megragadva — de a másik pillanatban a vén huszár rettenetes kardvágásától ketté hasított fejjel esett össze a ló lábai elé. Ugyanakkor egy pisztolylövés éri jobbról az ágaskodólovon ülő öreg huszár lábát. De ugyanazon