Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

időben a lovag pisztolya is eldördült s a bandita, ki a huszárt megsebesité, holtan esett össze. Erre az erdő különböző pontjairól fegyverropogás hallható, de amelyet tul harsog a batár mögött lovagló fiatál Mihály huszár nagy öbü, fickókkal (apró golyókkal) megtöltött bronz trombon puskája. A fiata: huszár kis idő múlva vágtatva éri el a batárt és dicsekedve mondja : No egynek megkönynyitettem az ágya szalmáját, a másik meg kardom elé került, no de az is arról koldul haláláig. Ő nem tudja, mi történt ott elől a határnál, csak midőn lova felhorkan s kétszer is oldalt ugrik. Csak akkor látja, hogy két mozdulatlan alak van a földön. Jól megnézi őket s aggódva kérdi, hol van az apám?, nem történt-e baja ? Erre megszólal a vén huszár : Az a beste lélek kilyukasztotta a kordován csizmám szárát, érzem rajta a lyukat. Erre a fiatal huszár gyengén megöleli apját s az inas segítségévei leszállítják a lóról s a grófnő parancsára a batárba helyezik el. De az öreg huszár még sebesülten is segítségére akarván lenni a grófnőnek, a' nyeregkápa mellől a pisztoly tokból kiveszi két rézveretes pisztolyát s csak ugy helyezkedik el a batárba. Az öreg huszár lovát a fia fogja vezetékbe. A lovakat gyorsabb menésre késztetve csakhamar elérik az erdőkerülő házát. A kerülőné, megtudva mi a baj, a közeli sziksós tóból, ainelyett ma sóstónak neveznek egy dézsa vizet hoz s az öreg huszár sebesült lábát megmossa. A lovag is megnézi a sebet s látván, hogy a gömbölyű golyó nem hatolt mélyen be, sőt felső része ki is látszik, mondja a huszárnak : Maradi veszteg, "kiveszem a golvót a lábod-