Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

ELKÉSETT UTASOK

nak ; ketten külön ülnek s kockát vetnek. Az egyik furulyázni kezd, a többiek pedig azt dalolják utána : A barackfa vöröset virágzik Kis pej lovam alatta cicázik Cicázz lovam, cicázz utoljára Úgyis itt hagylak má nemsokára. K'felc áll a szekerem ruclja IJgy szeretlek csak az Isten tudja, Ha eme jársz megnézd az anyámat, Csókolom a csókra termett szádat. Tur a disznó, tar a mocsár szélén Tartottam é l szeretöt, de régen, Ha tartottam, megszenvedtem érte ; Cudar világ ne hányd a szememre. Majd azt dalolják : Éjszaka volt, amikor én születtem Halál madár repült el én felettem, Éjszaka lesz akkor is, ha meghalok, Szegény szivem sohasem látott \ig napot. Majd mindnyájan azt dalolják : Elátkozott engem az édes anyám. Hogy ne legyen sem országom, sem ha. zám ; Sürii erdő legyen az én szállásom, Ott se legyen sokáig maradásom. \ -Véglil az egyik magánosan azt dalolja : A rigónak az aranyos csepp szája Azt kiáltja, hogy baj van a pusztába Kibontották záros aktom oldalát Elhajtották a birkámnak a javát.