Saáry Sándor: Saáry gyűjtemény (Nyíregyháza, Jóba, 1923)

GYŰJTEMÉNYEM BRONZKORSZAKA.

nők, ebédlőm falán helyeztem cl. örömöm nem sokáig tartott... A sok irigy, besúgó innen-onnan besúgta a gróf urnák, hogy mily óriási kincset kaptam ajándékba ... Sok huza-vpna u'cán a gróf elvitette tőlem a bronz leletet, mint jogos tulajdonát. Szomorúságom határtalan volt, no meg resteltem is a dolgot írom a grófnak : Nemesi becsület szavamra fogadom, hogy az idáig gyűjtött s ezentúl gyűjtendő összes barbár érmeimet ingyen átengedem az ő nagyszabású barbár éremgyüjteménye részére, csak adja vissza azt, ami már az enyém volt. Semmi válasz ... Sokáig nem hallottam semmit a bronz kincsről, csak annyit tudtam meg, hogy a nemzeti muzeumban is be lett mutatva. E közben Abbáziába mentem el nagybeteg fiammal. Oda irt nekem áldott lelkű jó barátom aranyos jó felesége, Fannyka, hogy a gróf egy feltételhez köti a bronzok visszaadását, ha Munkácsról a Lehoczky Tivadar nagyhirü múzeumából megszerzem részére azt a Lovácskán Bereg megyében — talált kis ezüst barbár érmet, amilyen a világon több nincs. (Lásd: »gróf Dessewffy Miklós barbár pénzei« 80á szám alatt). Egyúttal értesítve lettem, hogy Dr. Jósa András vármegyei főorvos vármegyénk muzeumának igazgatója már utána járt az éremnek; de Lehoczky nem adta, dacára annak, hogy sok évtizedes baráti viszony fűzte őket össze. Ily előzmények után kevés reményem volt az érem megszerzésére, de azért habozás nélkül mégis nekivágtam. Fiamat az abbáziai Mahler-szanatóriumban Dr. Mahler szakorvosi gondozására biztam, 4