Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)
Közművelődés, közoktatásügy
62 Közművelődés, közoktatásügy. Régi irások megsárgult, fakó lapjain olvassuk, hogy vármegyénkben már Árpád-házi királyaink alatt a kereszténységgel egyetemben a nemzeti művelődés is lassan-lassan tért hódított. A borsovai főesperességhez, a zárni és ohati apátsághoz tartozó egyházak mellett valószínűleg voltak iskolák is, hol a tudományszomjas ifjúság az irás-olvasás, számvetés és hitoktatáson kivül a szükséges ismeretekben is oktatást nyert. A váradi regestrum és a pápai tizedjegyzékek több magisterről tesznek említést, tehát ha tanitók voltak, bizonyára voltak iskolák is, hol tanítottak. A reformatio és ellenreformatio, valamint a XVII. és XVIII. század iskoláiról már jobb értesüléseink vannak. Nemcsak az iskolák helyét tudjuk pontosan, hanem azok jellegéről, fenntartásáról, tanmenetéről, növendékeik számáról, valamint a tanítókról és azok illetményeiről is vannak feljegyzéseink. 1) A reformatio-korabeli iskolákról a legrégibb feljegyzés 1552-ből való (Nagykálló), de már néhány évtizeddel később Kisvárdán, Nyírbátorban, sőt Nyíregyházán is találunk ref. iskolákat. A százados török hódoltság egy cseppet sem volt kedvező a közoktatásügyre s Szabolcs akkori területén — a Hajdúságot is beszámítva — 1713-ban csak két rk. plébánia és iskola volt a vármegyében. A többi mind elpusztult, bár egy félszázaddal előbb (1659) magának a ref. hitfelekezetnek több mint 20 rendes iskolája volt a vármegyében. A tanítás főanyaga mindenütt az irás-olvasás, számoláson kivül a hittan, melyet a heidelbergi káté nyomán adnak elő. A XVIII. század első felében az iskolák száma egyre szaporodik. A békés idő a kulturának is kedvez s a vármegye 131 községéből már 30-nak iskolája van. Az iskolák nagy részét a ref. egyházak tartják fenn s erős hazafias érzésükön Mária Terézia ratio educationis-a, valamint II. József császár rendeletei sem tudnak változtatni. A szabadságharczot megelőző, lázas politikai harczokban eltelt évek a közoktatás9 Igy a nagykállói ref. kántortanító javadalmazása 1725-ben a következő vojt: készpénz 50 frt, élelmezés az egyes házaktól természetben (napról-napra más háznál), vagy e helyett 20 frt megváltás, 16 köböl buza, minden gyerektől 1 — 1 frt tandíj, sópénz 2 frt 40 kr., 1 pár csizma vagy e helyett 1 frt, egy hízott sertés, vagy e helyett 6 frt, temetésért 24—48 kr., fa, a mennyi szükséges, 15 frt a legátusok eltartásáért s esetről-esetre 12 kr. a nyári szupplikáns diákok ebédjéért. (Magyarország várm. és városai. Szabolcs vm. 190. 1.) Természetes, hogy csakis a végvár, a leggazdagabb egyház gondoskodhatott ily bőkezűen rektoráról, mert a természetbeni járandóságokon kivül a szegényebb helyeken alig ment fel a rektor fizetése 18—20 frtra.
