Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Közlekedésügy

55 Közlekedési útjait tekintve tehát Szabolcs vármegye különösen rosszul áll s bár a törvényhatóság 10 évre megállapított útépítési programmja szerint ez adatok néhány év múlva lényegesen javulni fognak, a mai viszonyokat azonban kedvezőknek éppen nem mondhatjuk. Az 1912. évre megállapított útépítési programm szerint a következő munkák történtek a vármegyében: 1. Kiépült a debreczen—tokaji államosítandó közút büd-szentmihály— rakamazi szelvénye. 2. Elkészült a debreczen-ungvári állami út 109—116. sz. szelvénye. 3. Folytatták a kisvárda-dombrádi, az újfehértó —hajdúböszörményi s a pap—kisvárdai törvényhatósági út, valamint a nyírbogdányi vasúti állomáshoz vezető út kiépítését. 4. Végül teljesen elkészült: a tokaj-nyírbátori; a kállósemjén —nyírbátori; a nyíregyháza—gáva—rakamazi; a balkány - nyíradonyi; a miskolcz —debreczeni törvhat. út 4.946—18.268. sz. szakasza; a polgár —hajdúnánási törvhat. út szabolcsvármegyei szakasza; s végül a tiszadob —tiszabezdédi törvényhatósági út még kiépítetlen része. Mindezeknek kiépitése, részint a 10°/o-os útadó (1912-ben 312.515 kor.) és vámdíjak (1912-ben 78.135 kor.), részint pedig a beruházási hitel terhére történtek. A vámdíjszedés a vármegye és közönsége között az állandó összeütközések forrása. A vármegye a díjakat emelni, a közönség töröltetni iparkodik s minden alkalmat megragad, egyik is, másik is, hogy tervét valóra váltsa. Különösen éles volt az összeütközés 1909-ben, midőn a törvényhatóság kérésére a kereskedelemügyi ministerium 1909. évi ápr. hó 3-án kelt 17.946. sz. rendeletével 50°/o-os vámdíjfölemelésre egy év tartamára engedélyt adott. Mindez a vármegye 10 éves útépítési programmjának a megvalósításához kellett. Természetesen a vármegye közönsége ez ellen állást foglalt s a debreczeni kereskedelmi és iparkamara útján a ministeriumnál is interveniált; közbelépésük azonban sikertelen volt s a közönség részéről eredményre nem vezetett. Mindazonáltal az iparkamara a kérdést napirenden tartotta s 1910. évi jelentésében a kövezetvámok eltörlése mellett erélyesen állást is foglalt. A gyakorlati páldák egész sorozatával mutatta ki a kövezetvámos helyzet tarthatatlanságát s 1910. évi jelentésében többek között ezeket irta: „A mellett, hogy a forgalom egyoldalú megadóztatása az útügynek is csak mérsékelt szolgálatokat tesz, a forgalomra nagy mértékben bénitólag hat, különösen az által, hogy ott, a hol kövezetvám már van,