Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Közlekedésügy

56 a díjtételeket állandóan emelik, s a hol kövezetvám még nincs, ott kövezetvám engedélyezésére törekszenek. Az az igazságtalan eloszlás, hogy egyik helységben kisebb, másikban nagyobb díjtételek vannak érvényben, egyik helyen fel- és leadási, másikon csak leadási kövezetvám van, már is aggodalmas forgalomeltolódásokat von maga után, mert a forgalom ösztönszerűleg vonzódik oly más közeli állomások felé, a hol kis díjtétellel, avagy általában vám nélkül bonyolódhatik le. Ez az emelkedő és terjeszkedő irányzata a kövezetvámnak belátható időn belül azt fogja eredményezni, hogy minden forgalomképes község vasúti állomásának a megfelelő útépítkezéssel kapcsolatos kövezetvám szedési joga meglesz, minden árú annyiszor és annyiféle díjtételt fog viselni, a hány állomáson keresztül az utolsó kézbe, a fogyasztó kezébe jut. ... A legnagyobb igazságtalanság és az 1890:1. t.-cz. intézkedéseivel teljes ellentétben álló állapot pedig ott áll elő, a hol a vármegyei törvényhatóságok több állomására egységes vámszedési engedély adatik ki ... Kisvárda állomásán évente 24 ezer korona kövezetvám folyik be s mindez egy fél km. hosszú vámosút ürügyén, a mely össze-vissza alig valamivel került többe hétezer koronánál. Ha Kisvárda .. . (ezt) a saját útjai és utczái kövezésére használhatná fel, akkor már régen mintaszerű kövezéssel büszkélkedő emporiuma volna vármegyénknek." (1910. évi évkönyv 156. s köv. lap.) Tagadhatatlan, sok igazság rejlik e szavakban, de visszont a törvényhatóságnak is van némi igaza, midőn útjai fenntartásáról úgy gondoskodik, a mint lehet s a mint azt a törvényes szabályok s a nyert concessiók megengedik. Hajózható viziútja Szabolcs vármegyének, — bár a Tisza jó részét körülhatárolja, — nincsen. Kereskedelmi hajók a Tiszán még magas vízálláskor sem közlekedhetnek, bár Vásárosnaménytól kezdődőleg már az elmúlt évtizedekben kísérleteztek a tiszai hajózással és árúszállitással. Mindenesetre szerencsés volna vármegyénkre a Tisza felső részének hajózhatóvá tétele, ez nemcsak a miénk, de a szomszédos vármegyék gazdasági fellendülését is igen nagy mértékben előmozdítaná. Közlekedési intézményeink sorában végül a posta, távirda és távbeszélő bir még nagy jelentőséggel, melyeknek óriási fellendüléséről és különösen a távbeszélő elterjedéséről kell számot adnunk. Gazdasági és kereskedelmi életünk távbeszélő nélkül ma már el sem lehet s általános elterjedettségének inkább drágasága és a bevezettetés költségének viselése állja útját. Minden drágasága mellett is azonban úgy magánosok, mint testületek, készségesen bevezettetik a telefont s ma már a teljes vármegyei törvényhatósági telefon kiépítése s községi, illetve városi telefonközpontok létesítése csak idő kérdése. 1909-ben a vármegyei