Kemény György: Szabolcs vármegye gazdaság-földrajzi monogárfiája (Budapest, 1913)

Mezőgazdaság - a) Földmívelés

27 tályra a földbirtoknak alig V's része jut, egy cseppet sem fogunk csodálkozni a parasztosztály földéhségén s az évről-évre nagyobb arányokat öltő kivándorláson. A birtokviszonyokban a parczellázások következtében is állott be némi változás, de figyelembe véve, hogy e müveletek következtében csak az eladó és parczellázó bankok jártak jól, a kisbirtokos osztály helyzetén mit sem változtatott. Szabolcs vármegye földje a mezőgazdasági termelés minden nemére alkalmas, bár alig van nagyobb földterület, melynek talajviszonyai azonosak lennének s a belterjes gazdálkodásra módot nyújtanának. A hány parczella, anynyiféle a föld s igy a norfolki gazdálkodás rajta nem folytatható sikerrel. A könynyű fekete homok könynyen megmunkálható, de a rétföldek agyagos, szikes talajának megmunkálása az időjárástól függ. Száraz időben az eke nem járja meg, nem von barázdát, csak hatalmas rögökben szaggatja fel a földet, melyeket még a legerősebb téli fagy sem tud szétporlasztani. Pár napi eső után az agyagos föld szétomlik ugyan s ilyenkor könynyű a megmunkálása, ha azonban tovább tart az eső, feneketlen sár lesz belőle, mely semmi erővel meg nem munkálható. A föld termőképessége igy nagyon szűk határok között mozog s az elvetett mag haszna mindig kétséges. Szerencsére az agyagos vályogtalaj a vármegye szántóföldjének csak igen kis hányadát teszi (Rétkö-z) s a többi homokos rész megmunkálása mindenkor haszonnal jár. A mi a gazdálkodási rendszereket illeti, a vármegye kisgazdáinál még ma is a háromnyomásos gazdálkodás (őszi, tavaszi vetés és ugar) folyik, bár a vármegyei gazdasági egyesület hathatós ösztönzésére több helyen szabad gazdálkodást űznek, de mindenkor zöld vagy fekete ugarral, a talaj és éghajlati viszonyoknak megfelelően. Feljegyzésre érdemesnek tartom Simitska Endrének a szabolcsvármegyei gazdasági egyesület érdemes titkárának a szabolcsvármegyei gazdálkodást jellemző fejtegetését, azért egész terjedelmében ide iktatom: „A (gazdálkodási) rendszer abban áll, hogy minden növény olyan talajba vettessék, melyben az jól megterem. Ha pl. egy 500 holdas gazdaságban van 100 hold kötöttebb lapos föld, 300 hold jobbminőségű homok és 100 hold siligó (könynyebb futó homok), akkor egy évben vet a gazda 5C-80 hold búzát a laposra, a többi laposra répát és más szálas takarmánynövényt, vagy tavaszi kalászost, a 300 hold jobb minőségű homokföldön a dohány, rozs, tengeri, burgonya, zab, csalamádé, zabos bükköny foglal helyet VB-Ys rész ugarral, a 100 hold siligóból pedig 50-100 hold vettetik el rozszsal. A második évben a buza helye megtrágyáztatik s kapás- és szálas takarmánynövénynyel és tavaszi kalászossal vettetik be,