Simkó Gyula: Nyíregyháza és tanyáinak települése (Kolozsvár, Steif Jenő, 1909)

5. Néprajz

Néprajz. A Károlyi Ferenc gróf által Nyíregyházára telepített tótajku népet, amellyel a felvidéki és később a külföldről jövő szintén tótajku telepesek egybeolvadnak, közös néven tirpákoknak nevezik. Ennek az elnevezésnek félig-meddig gúnyos jelentése van és a szó régi jelentésével nincsen összefüggésben, mert ha ma valaki a tót és magyar kifejezéseket összekeveri (félig tótul, félig magyarul beszél), arra kimondják, hogy tirpák, még ha nem is tirpák vérből származik. Ismerek olyan tanyasi családokat, amelyek a XV11I. sz. vége félé mint tősgyökeres magyar családok költöztek ide Heves- és Borsodmegyéből. Betelepedvén az akkor még csak tótul beszélő tirpákok közé, kénytelenek voltak nyelvűket megtanulni. Az ilyen beköltözött magyar család gyermekei már nem beszélték úgy a tót nyelvet, mint a tirpákok, mert édes anyjuk nem sajátította jól el; azután jött a magyarosítás, különösen az iskolák révén, amikor már igazi tirpákjaink is mind több és több magyar szót kevertek tót beszédjükbe, magyar szavakhoz tót képzőt tettek ; természetes tehát, hogy a beköltözött magyar családok is olyan keverék nyelven beszéltek, mint a tótok s ma ép olyan tirpákoknak tekintik, mint az igazi tirpákokat. A tirpák szó igazi jelentése, értelme és eredete a XVIII. sz. második felében keresendő. A gróf Károlyi Ferenc által letelepített tótok lutheránus vallásúak lévén, Mária Terézia korában a helytartótanács és a megye sokat áskálódtak a lutheránus telepesek ellen. Nyíregyházát katholikus lakossággal szerették volna benépesíteni. Bár a gróf hathatósan védelmezte telepesei szabad vallás67*