Matuszka Mihály: A nyíregyházi Samassa-templom monográfiája (Budapest, 1904)

Monumentális építészetünk nagybecsű alkotással gazdagodott dr. Samassa József egri érsek fejedelmi bőkezűségéből Szabolcsmegye hatalmasan fejlődő székvárosában, Nyíregyházán. A nagynevű főpap, ki 1902-ben tartotta aranymiséjét s ki e ritka évfordulót az aacheni székesegyház történeti emlékezetű magyar kápolnájába vonult vissza megünnepelni, itthon azzal örökítette meg papságának félszázados évfordulóját, hogy emlékére egy nagy arányú s minden ízében stílszerű román templommal ajándékozta meg a Nyírség metropolisában lakó híveit. De nemcsak ezeknek szól a nagy ajándék. A magyar műtörténet is gazdagabb lett egy lappal vele, mert ez a templom románstílű építészeti alkotásaink közül úgy monumentális arányaival, mint szerkezeti tökéletességével annyira kiemelkedik, hogy műtörténeti szempontból nem csupán megemlítésre, de följegyzésre és tanulmányozásra méltó alkotás. Nem tudom mi sugallta az egri érseknek, hogy fogadalmi templomát régmúlt századok stílusában építtesse. De egy fejlődő, modern város kellős közepébe odaállítani egy darab középkort, a XX. század keretébe egy kiszakított képet a XIII. század elejéről, mindenesetre érdekes gondolat. A városnak az utolsó évtizedek alatt létesült alkotásai: a megye székháza, a törvényszéki palota, a városháza és a Koronaszálló szinte csodálkozva nézik a közéjük települt idegent: vájj honnan jött s miféle idők divatja szerint van öltözve? A hatalmas román bazilika néma fönséggel nézi vissza őket rézsisakos kettős tornyával, kérdésükre puszta megjelenésével ad feleletet: Ne bizakodjatok el a modern ember művészetében ! A bemohosodott századoknak is megvolt a maguk művészete, olyiknak 2