Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

78 A kilátás a kastélyból gyönyörű. Vacsorára házigazdánk. Dhloluczky kamaraprsefectus hívott meg, valamint egy másik hivatalnokot is; nagyon jól mulattunk. Itt ettem először életemben lazaczot. Lefekvés előtt még valamit játszottam és daloltam az urak előtt, ezzel a nap he volt végezve. Július 20. A mint a kapun kikocsiztunk, ketté tört a kocsi rúdja, úgy hogy kénytelenek voltunk azt azonnal megigazíttatni, e miatt annyira elkéstünk, hogy daczára a pompás útnak, mely egész Árvamegyén át vezet, délben nem haladhattunk messzebb Turdosinnál és így Treszlennán, Jablonkán keresztül (itt Turánszkv urat akartuk meglátogatni, de nem volt otthon) éjjelre Pudwilkbe érkeztünk, a hol úti leveleinket megvizsgálták. Mi itt. minthogy korcsma nincs, a tanítónál háltunk, a ki egyszersmind útbiztos és Bánóczynak hivták. Mindazon falvak, melyeken ma keresztül mentünk, fából építvék még templomaik is. A szántóföldek rossz karban vannak, az emberek nyomorultak, a nép szemeiből szegénység és szükség néz ki; alig pillantanak meg egy úri fogatot, vagy olyan személyt, kit úrnak neveznek, már messziről leveszik kalapjokat és ha arra mennek, a földig hajolnak. Sok vásznuk van azonban. Mivel most van a fehérítés ideje, egész rétek fehér vászonnal vannak borítva. Még madarakat sem lehet itt látni, kivéve verebet és fecskét; ritkán repül varjú vagy szarka a levegőben, ezek is úgy látszik termékenyebb vidékek felé sietnek. Ezen nyomorult falukban keverve vannak tótok és len<> vélek, nyelvük is olvan keverékféle.