Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

79 Július 21. Podvilkban, a hol hazai földünktől néhány napra búcsút vettünk, kiürítettük dohányzacskóinkat és idegen országba mentünk át. Galicziában az első helység Szpitkovicz volt, Sirokovszkv grófnő faluja. Azután több nyomorult, majdnem czigánykunyhókból álló falu következett, egészen Lubinyig, a hol ebédeltünk, persze csak azt ettük, a mit magunkkal vittünk, különben semmi áron sem lehetett volna valami ennivalót kapni. Itt a korcsma előtt, sok lengyel ment el. Öltözetük különös, leginkább az asszonyoké, a kik mindnyájan fehér lepedőt vesznek a fejökre s travestalt vesta-szűzekhez hasonlítanak. Ha valakit köszöntenek, akkora férfiak a kalapjukkal, az asszonyok a kezükkel érintik azoknak lábait, a kiket köszöntenek. Feltűnő volt nekem, a mintegy pásztort tarka baromcsordájánál állva, fonni láttam; épen úgy, mint feltűnő volt nálunk Liptóban, a mint az asszonyok lóháton viszik árúikat a vásárra. Mislivicz mezővárosban megháltunk és másnap tovább utaztunk. Július 22. Kilencz óra tájban már Vieliczkán voltunk és a legjobb vendéglőben, a a Sző lő))-ben szálltunk meg. Itt ülünk a piszokban. Istálló nem nézhetne ki czudarabbul. Midőn a mi Miskánk seprűt kért a kiseprésre, a fogadósné arczába nevetett és megvallotta, hogy egész birtokában nincs seprő. És ez azonfelül legjobb korcsmája Lengyelországnak, egy emeletes, festett szobákkal, alul vendéglő, fönn tánczterem; most gondolható, hogy milyenek a többi vendégfogadók! Dél felé pinczér jött hozzánk s azt kérdezte, hogy