Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

72 szet s a maltert. A szénaboglyák igen kicsinyek s mindegyiken egy rúd van keresztülszúrva. A parasztok szénájokat csak akkor viszik csűrjökbe, mikor már az egész mezei munka el van végezve. Kilencz óra felé visszatértünk piszkos korcsmánkba, honnan most épen a vacsora után kihurczolkodófélben vagyunk. Nagyon örvendek, hogy csakhamar nyugalomra térhetek, mivel ma roppant fejfájásban szenvedtem. Július l(í. Hajnalhasadtakor kocsinkra ültünk, azon szándékkal, hogy délre mindenesetre Hradekba érkezzünk. Mitóig szerencsésen eljutottunk; de itt már három óra óta ülünk és alkalmasint még háromszor annyi ideig fogunk itt ülni, míg lovakat kapunk. Lajos a türelmetlenségtől már elaludt s elvetette magát a kocsiban; Miska a kocsi mellett fekve korhol, mialatt Szabó úr egy méhesben ül, én pedig naplómmal foglalkozom, de minden perczben egy öreg, fecsegő tótasszonv «pán velkó nosze u vladipán»-nal háborgat, bárén neki egy «ne znam jug»-on kívül semmit sem felelhetek. Általában nem tudom, mit tettünk volna, ha Szabó úr nem tudna kissé tótul, mert itt ritkán találhatni egy általunk ismert nyelvben beszélő lelket. Reggeli nyolcz órától esteli hat óráig ültünk ebben a nyomorult fészekben, s hiába várakoztunk, míg végre lovaink mégis megérkeztek. Persze nem volt többé lehetséges, hogy Hradeket elérjük, de mégis végig akartunk menni ezen a rossz úton, mely legalább is három óráig tartott. Ez a hírhedett «ördöglakodalom», egy szűk meredek út az úgynevezett «ördögkapun» keresztül, mely Jenni szerint 600 lábnyi magasan van a tenger szine fölött. Mivel