Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

67 A mint meglehetős hosszú sétánkról haza érkeztünk a városba, az iíju Szászival találkoztunk, ki egészen elbámult, hogy bennünket itt talált. Épen nyolcz óra volt; az egész városban zúgtak a harangok, a mi valóban szép összhangot hallatott. Ebédre megint Radványba mentünk, honnan csak tizenegy órakor érkeztünk haza, hol éjjeli szállásunk már várakozott reánk. Július l'l. A mint reggel fölkeltem véletlenül rögtön az ablakhoz állottam s mennvire elcsodálkoztam azon a nagy tömeg emberen, lovon, szekéren, melyet a piaczon láttam! Zipszer úr úgy tíz óra tájban látogatott meg bennünket és egy rézhámorba vezetett, hol üstöket, rézlapokat készítettek, sőt a rezet, ahhoz elégséges gépek segélyével pénzdarabokká kivágták, simították s így Selmeczbányára a pénzverdébe küldötték. A műhelyekben most nem dolgoznak, mivel a vízvezetőcsövek javítás alatt vannak. Ez alkalommal legalább a vízvezeték szerkezetét tekintettük meg. A legcsodálatosabb ennél, hogy a deszkák és gerendák között támadó réseket hogyan foldják be szurokkal, kocsikenőcscsel és rézlapokkal. Visszamenőben meglátogattuk Lovich superintendest, a ki azonnal megmutatta a templomot. Az ebédet kedves Zipszerünk és Szásziné úrnő társaságában a vendéglőben költöttük el. Ebéd után azonnal közönséges négy postalóval Tajovába mentünk, hol a rézműveket és a réznek az ezüsttől való elválasztási módját láttuk. Ezen elválasztó művelet menete a következő: Selmeczbányán és Ó-hegyen vannak azon olvasztók, melyekbe az ércztartalmú köveket rakják, ide azonban t. i. Tajovába — csak az jön, a mit ott az első olvasztás után nyertek, tudniillik fekete