Vay Miklós - Lévay József (bev.): Emléklapok vajai báró Vay Miklós életéből (Budapest, Fraklin, 1899)

UTAZÁS - UTAZÁSOM NAPLÓJA.

47 len át egy ott lévő istállóban vannak, de nincsenek megkötve; hogy fűjük meg ne romolják, ősz felé, ha a lovak nincsenek ott, szarvasmarhát is hajtanak oda. Most 20 csikó van ott; nagyságra nagyon különböznek a mieinktől; első éveikben sokan olyanok, mint nálunk a harmadévesek; mindnyájan nagyon szelídek. Ezek a csikók sohasem kapnak abrakot zabot —, hanem télben sajátságos takarmányt. Elvetnek ugyanis zabot, herét, borsót és árpát együtt, mely ha megérett, lekaszálják, kévékbe kötik s ily alakban adják a csikóknak takarmányul. A ménes a mienkkel majdnem egyenlő. Miután így — mondhatni — mindent megtekintettünk, visszatértünk Káinára, hol Sembery K.-val találkoztunk. Három nap óta egy perez sem mult el, hogy Péliné ő nagyságának 2 3 vendége ne lett volna; de nem is lehet képzelni szeretetreméltóbb háziasszonyt. Általában itt nagyon tetszik nekem minden; kevés a cselédség, minden oly csendes és nyugodt s mégis minden szép rendesen történik. Július 6. Elhagytuk ma reggel eddigi meglehetős hosszú, de kellemes tartózkodásunk helyét és a Garam folyón át Léva városába mentünk, mely egy Esterházy-uradalomnak a főhelye; egy zárda is van itt; lóvásárai pedig nagyon híresek. Léva után Báth következik, szintén város, hol vásárok tartatnak s azután Bagonva. Ebbe a szőlőhegyekkel s gyümölcsösökkel körülvett, szép termékeny völgyben fekvő falucskába akartunk ma délre megérkezni. Minthogy Péliné úrnő saját fogatát küldötte elénkbe, czélunkat nagyon könnyen értük el. Itt Nyáry úrnál, a helybeli közbirtokosság egyik legdúsabb s leg-